Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kopré József: Emlékeim Németh Lászlóról
cKopré József O/M /yyfyyyr/, ..Ár/ eynyy/i loT, S/'ó/ Amikor az ember - hosszú idő után - emlékeiről ír, óhatatlan, hogy a múlt ködében megfakulnak az emlékek. így vagyok most én is, amikor közzéteszem Németh Lászlóról emlékeimet. Két alkalmat említek; az egyik még az 56-os forradalom napjaiban történt, a másik talán ’57 kora tavasza, a MŰK - Márciusban Újra Kezdjük - napjaiban lehetett. De összevonom! Mentem hazafelé az írószövetségből gyalogosan, amikor megláttam a Nemzeti Színház előtt álló, plakátokkal teleragasztott, henger alakú hirdetőoszlophoz támaszkodva Németh Lászlót. Odaléptem hozzá és megkérdeztem:- Laci bácsi! Hát te mit keresel errefelé? Németh László félrelibbentette szemébe lógó haját, könyökével megtörölte az állát:- Zuglóba mennék. Csak elfáradtam és gondoltam, itt egy kicsit megpihenek. Ha ráérsz, gyere, kísérj el! Boldogan válalkoztam a felhívására. Belémkarolt Németh László és ballagtunk gyalog a Keleti Pályaudvar irányába, a Rákóczi úton. Közben beszámoltam neki az írószövetség helyzetéről... Hogy Tamási Áron engem bízott meg a vidékről érkező élelmiszerek elosztásával, a Vöröskereszttől kapott ruhaneműk elhelyezésével, szortírozásával. Hogy óránként jönnek az írótársak, akinek újságba göngyölgetve tyúkot, kacsát, almát, tojást, kölest, lisztet, házi sütésü kenyeret, szalonnát, kolbászt csomagolgatok és osztok szét... Tamási Áron utasítására...- Nagyszerű dolog! - szólt Németh László. - Nagy lélek ez az Áron, az Isten áldja meg! Mert most segíteni a rászorultakon, ez a legnemesebb cselekedet!... így beszélgettünk útközben. Egy pillanatra megállt. Megtörölte a homlokát. Felém fordult.- Milyen jól jött az a csomag is, amit Kovács Imre küldött nekem! Te hoztad el a Szilágyi Erzsébet fasori lakásomra... Emlékszem, egy falat élelmünk se volt már. Életmentés volt a sok citrom, narancs, csokoládé, keksz, bébiétel, meg a jó ég tudja, mi minden még, ami abban a 20 kilós csomagban volt! A pillanatnyi szünetben végigfutott rajtam, hogy azokban a napokban még több ilyen csomag is érkezett, New Yorkból, Kovács Imrétől. Erdélyi Jóskának, Sinkának, Kádár Lajosnak, Féjának, Veres Péternek és másoknak. Aki bejött érte, elvihette! Aki nem járt a Szövetségben, annak én cipeltem el a hátamon, gyalog, szerte a városba! Újból megállt Németh László és felém fordult:- Nagy gondban vagyok mostanában - kezdte. Szavába vágtam:- Mi az a nagy gond, Laci bácsi?- Figyelj ide! Valami kitüntetést akarnak nekem adni. Valami pénzt. Az a gondom, elfogadjam-e. Hogy mit szólnak hozzá a barátaim? Péter, Féja, Darvas, meg a többiek. 44 IX. évfolyam 7. szám - 1999 július
