Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Terra incognita

. yewa5? túlélő

A megsebzett rétegek alatt sárguló csontok, fosszíliák A temetőt védő kőfalat benőtte a hajnalkavirág

Narcissus

A hűvösen kéklő víztükörben földereng gyönyörű arcvonása A szerelmes néz ily elbűvölten, mint ahogyan ő néz önmagára

Paradoxon

Az ártatlanság néha bűn, bizonyság arra: gyönge vagy A napba meredsz együgyűn, méla közönnyel, mint a vak

Cberbury

Elém terítve íme a világ, durva szálakból szőtt szőnyeged Uram Rácsurgatom a remény viaszát, s bámulom a dermedt cseppeket búsan

‘Didergő

Csattog a levegő kopott vászna Bíbor vércseppeket ejt rá a som Itt bolyong az ősz, a nagy parázna Nyálas csókját már érzem arcomon