Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Isten bárányai
VERS«» IPROZA STipor Glemér s.j. sütőmester emlékezetére A sütőház ablakán még pattogtak a csillagi fények a levegőben a liszt harmata szállt. A pék megállt egy pillanatra fehér gatyában mészkőszobor. Kinyitotta a kemence ajtaját, hogy megtekintse, sülnek-e a hosszú, szőke kenyerek. A szűk és törpe ég alatt mit féléjük vont a boltozat égő vörösben, mint az afrikai nap a forró téglák fényitől, ott voltak mind, bárányként összebújva lehajtott fejjel, mozdulatlanúl, megtorpanva, itéletsújtotta nyáj, megannyi áldozat a sors szerint. Nemrégiben még szélben fényes kalász kövek közt morzsolt búzaszem mester kezétől áldott kovász. A pék hosszan tekintett rájuk s mert valamikor, gyerekkorában kicsiny faluja templomában az oltárnál is tett szolgálatot, eszébe jutottak a régi igék s eképpen szólt a kenyerekhez: Ti vagytok az Isten bárányai kik elveszitek a világ legnagyobb bűnét, az éhséget. így szólván elővette a hosszúnyelű lapátot hogy kiszedje mind mert várták már a hajnali éhezők mindenütt az óriási ég alatt. 4 IX. évfolyam 12. szám - 1999 december
