Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - KÖNYVSZEMLE - Kaló Béla: „Mindnyájunk pokla - én”
Hol vannak már a szép hetérák? Félrelöktek és a lét megunt? Marad a kín, a kórház, a rák, Azért mégse adjuk meg magunk. (Midőn Nagy Gazsira gondolt) Aki már így beszél, az félúton van? Átkiáltoz, de az elíziumi árnyak még nem hallják, visszakiáltoz: de az elevenek vajon halljék-e még? A lét nyűge a lét tagadása nélkül, az élet célja: önmaga. Körmendi Lajos látszólag töredékeket tett le az olvasó asztalára, ezek a töredékek azonban egy teljes élet szegmentjei: mindnyájunk létének tükörcserepei. A Dátumversek jól bizonyítják: törzsünk évgyűrűi magukkal viszik életünk éghajlatváltozásait, a viharzónákat, de a szerencsés periódusok nyugalmát, rusztikus csöndjét is. A naptár, az agenda jól mutatja: amit az ember egyszer kimondott, nem orákulum, dominóformán fölborulhat minden, de az alapsejt, a valamely féltekében gubbasztó makacs fundamentum-idea örök — létünk a szabad akarat eltérithetetlen objektuma. Úgy tűnik, ennyi. Jó volt köztetek. (1998. 10. 28.) „Jó volt köztetek.” Robinson soha nem volt szabad, egyedül volt. A költő még érzi a szabad aurát, amit csak a társ, a társak segítsége teremthet meg, noha dönteni valahol ott legbelül lehet. Jól írta Hell István: Körmendi Lajosnak még tartozunk. S ne felejtsük: Körmendi Lajos is tartozik még nekünk. 82 IX. évfolyam 11. szám - 1999. november
