Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Jámbor Ildikó: Évadkezdés Komáromban
SZÍNHÁZ jámbor Ildikó íBME, TAM6 GLvadkezdés ^Komáromban Barta Lajos: Szerelem — Beke Sándor rendezésében A közönség mindenfelől áradó figyelme és szeretete kísérte a Beke Sándor által rendezett Szerelem című előadást a komáromi Jókai Színházban. Az egri színidirektort az újólag visszakapott szlovákiai magyar színház új igazgatója Kiss Péntek József kérte fel az évad első premierjére. Beke Sándor pedig szívesen ment vissza sikerei és küzdelmei egykori színterére (a nyolcvanas években ő szervezte a társulatot, s a teátrum mai kinézetéért, rendezett parkjáért is ő a „felelős”). A hetvenes évek végi modernista stílusú épület széles előcsarnokával, impozáns feljárójával, önálló kiállítótermével (melyben a helybeli Nagy János ihletett, kitűnő szobrai láthatók) valóban a művészet méltó csarnoka (Bármely hazai vidéki színház elégedett lenne ilyen adottságokkal). Ám Thália e szentélye nem lenne az, ami, ha maga a társulat, és főképp pedig a helybeli közönség nem avatná azzá. Az október 15-i premieren a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-úe/yertese Csáky Pál, s a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet vezetője Kelemen Gertrúd is jelen volt. De épp ebben az időpontban vendégeskedett a városban a koalíciós pártok színe-java, és sokan közülük eljöttek a bemutatóra. A miniszterelnök-helyettesközvetlenségére és őszinte érdeklődésére jellemző, hogy az előadást követő fogadáson valamennyi játszónak személyesen is gratulált. S ez nem afféle protokolláris gesztus volt a részéről: külön-külön lépett oda a színészekhez, s néhány szóban elbeszélgettek a bemutatóról (ha a politikusok mindegyikét ez jellemzi majd Magyarországon is, akkor - ezt hiszem - nagyot fog emelkedni politikai kultúránk színvonala is, határon innen és túl). Apropó, nívó. A darabbeli potenciális férj, a könnyen meghűlő nyámnyila adótiszt, Komoróczy József (Mokos Attila játszotta igen érzékenyen, sok belső humorral) folyton- folyvást a nívót emlegeti, mint az emberi tartás és minőség mércéjét. Nos, ebben a férfisoviniszta, magához igazított világban végül mégis vesztes lesz, mert „bekötik a fejé”, azaz ráveszik a nősülésre. Ebben pedig nem más a ludas, mint Nelli, a legidősebb Szalay lány, aki az élet reális talaján állva keres férjet magának. Mindegy, hogy kicsit önzőt, kicsit betegeset, de olyat, akivel már el lehet kezdeni egy méltó életet. Nelli megformálója az a Dér Denissa, aki 1999 nyarán Egerben a Szent Péter esernyője francia nevelőnőjének kosztümjében lépett színpadra az Agria Nyári Játékokon. Ott indokolt volt, kicsit idegenszerű akcentusa, amelyet a komáromi előadásban már szépen leküzdött. Ha pedig mégis észrevettük, akkor nyomatékolta azt az indulat, mely egy mindenáron férjhez-menni-akaró vénlány lelkében háborog. Rendkívüli lendülettel és energiával alakította ezt a szellemesen megírt, nem könnyű szerepet az eredetileg szlovák anyanyelvű színésznő: magyarul, magyar színpadon. A felvidéki származású Barta Lajos a század elején írta nagysikerű színművét a szerelem örvényeiről és társadalmi kötöttségeiről. A három Szalay lány sírós-nevetős történetében benne volt, van az egész polgári társadalom. Az érzelmek és az egzisztenciális féltések útvesztőjében ez a három lány majdnem elvész. Aztán - mert az élet realitása ott van a darabban is - mégis csak megmarad: kifosztottan, meggyötörtén, de újból megerősödve. Új Hevesi Napló 77
