Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Szecskó Károly: Egri fotográfusok a XIX. Század második
Szecskó Károly E^rífotográfusok a xix század második és a xx. század első feléken Mészáros Vince a Technikatörténeti Szemle című folyóirat 1975-1976. évében közreadott VIII. kötetében közleményt jelentetett meg A fényképezés és a fotokémiai isme- ♦ retek hazánkban címmel. Ebben többek között az olvasható, hogy az 1850-es években Magyarországon az amatőr és a hivatásos fényképészek száma már ,, megközelítette a kétszázat”. A szerző dolgozatában számos korabeli hazai fotográfus nevét említette meg, köztük azonban egyetlen egri sem szerepel. Pedig már abban az időben éltek és dolgoztak Egerben is hivatásos és amatőr fényképészek. Ezért szolgált nagy örömömre, hogy ifjú Bartha Lajos a Fotó című folyóirat 1981. évi júliusi száméban, Horváth Zsigmond, az első egri amatőr fényképész címmel írt cikkel. Úttörő jellegű írásának végén az alábbiak olvashatók: „Horváth Zsigmond működésének rövid bemutatásával nemcsak egy elfeledett amatőr tevékenységét kívántam megismertetni. Bizonyos, hogy az 1850-60-as években országszerte több ügyes, tevékeny műkedvelő is volt, aki nem csekély mértékben járult hozzá a fényképezés népszerűsítéséhez. Úgy hiszem, hogy a vidéki fotókörök történettudomány iránt érdeklődő tagjai, a különböző honismereti szakkörök és a nagy múltú iskolák tanárai, diákjai igen értékes munkát végezhetnének ezeknek az egykori amatőröknek a felderítésével. Nem tartom kizártnak azt sem, hogy az ilyen kutatás során számos, igen érdekes régi felvétel is napvilágra kerülhet. Hiszen magának Horváth Zsigmondnak is csupán egyetlen fényképfelvétele került elő. ” Ifjú Bartha Lajos cikke keltette fel az érdeklődésemet az egri fotográfia múltja iránt, s fogtam hozzá az erre vonatkozó adatok feltárásához. Mielőtt ezeket bemutatom, mindenek előtt az első amatőr egri fényképészről, Horváth Zsigmondról szólok. Horváth Zsigmond 1822-ben született Győrben. A gimnáziumot szülővárosában végezte. Majd 18 éves korában felvételét kérte a ciszterciek zirci rendházába. Szerzetesi fogadalma után, 1845-ben áldozópappá szentelték. Mivel érdeklődése a fizika és a matematika felé vonzotta, rövidesen elöljárói a rend székesfehérvári gimnáziumába küldték, ahol fizikát, matematikát és kémiát tanított. Az 1846-1848 közötti években rendjének egri gimnáziumában oktatott, majd lelkész lett Bakonynánán. 1850-ben a rend pécsi gimnáziumában, s 1854-től ismét Egerben tanított, 1884-ben bekövetkezett nyugalomba vonulásáig. 1886. február 19-én hunyt el Egerben. Földi maradványait a rendnek a Fájdalmas Szűzről elnevezett temetőben lévő kriptájában helyezték örök nyugalomra. A fényképészetet minden bizonnyal Jedlik Ányos tudós-fizikusnál ismerte meg a pesti Egyetemen, ahol őt Horváth Zsigmond többször felkereste, s részt vett kísérleteiben. Jedlikről pedig tudjuk, hogy elsők között foglalkozott Magyarországon fotográfiával, illetve akkor még dagerrotípiával. A fényképezés műveleteit és művészetét azonban az 1850-es híres pesti fényképészétől, Simonyi Antaltól (1821-1892) sajátította el. Erről maga Horváth tett tanúbizonyságot, amikor a fényképezésről írt nagyobb tanulmányát a következő sorokkal zárta: „er- nyedhetetlen tevékenységének köszönhetem minden elméleti és gyakorlati ismereteimet." De Simonyira utal írásainak több más részlete is. így például Horváth a fényképezésről készült dolgozataiban részletesen szólt a fényképes névjegykártyák divatjáról. Az ilyen kártyák divatját, mint tudjuk Simonyi Antal terjesztette el hazánkban. Az egri gimnázium 1859-60. évi programjában - saját tapasztalatai és kísérletei alapján - részletes gyakorlati útmutatást írt a fényképezés technikájáról. Tanulmányának Új Hevesi Napló 71
