Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Szirmay László: Történelmi leszármazottak
kas és a bárány együtt ihatnak”. Perzsia alatta érte el fénykorát, ahol rend és igazság uralkodott, a művészet és a tudomány virágzott. Műve: Siyasset-Nameh (A Kormányzás művészete) a mai napig a muzulmán irodalom gyöngye. A második: Omár Khayyam, Nisapur szülöttje, a nagy Abu-Ali Ibn-Sina (Avicenna) tanítványa, polihisztor, költő, orvos, matematikus, csillagász. A harmadik: Hasszán-al-Sabbah, perzsa, Kom városából. Ámbár Perzsia a szel- dzsuk törökök révén szunnita, Kom a síita vallási türelmetlenek fő fészke, ahol a vallási rajongás gyakran a megszállottságig fajult. A sors különösképpen hozta össze a három főszereplőt. Omár és Hasszán véletlenül találkoztak egy karavánszerájban. Ekkor Omár már országszerte elismert név volt, Hasszán csaknem frissen került ki a kairói „akadémiáról”. Omár rögtön felismerte Hasszán rendkívüli műveltségét és képességeit, emez viszont adózott Omár hírnevének. Bajos azt mondani, hogy barátság fejlődött ki közöttük, kölcsönös elismerés igen, csakúgy, mint sportemberek között. Történt, hogy Nizam, ismerve Omár képességeit és hírnevét, egy igen fontos, csaknem miniszteriális pozíciót ajánlott fel részére, kiválasztani a birodalom fontosabb állásaira képzett, nagy tudású, megvesztegethetetlen, hű és megbízható egyéneket (mondhatni, ez igen ritka összetétel). Omár, aki a tudományának és költészetének akart élni, ezt a fényes állást visszautasítja, de maga helyett Hasszánt ajánlja. Nizam ezt el is fogadja, és ez rövidesen igen végzetes következményekkel jár. Hasszán elemében volt. Megismerte a birodalom vezető embereit, szervezetét és megkezdte síita romboló munkáját. Beférkőzött Maliksah és Nizam bizalmába, csak azért, hogy kijátssza őket egymás ellen. Idő múlva intrikáira rájöttek és halálra ítélték, de Omár segítségével megmenekült. Hasszán bujdosik, de közben szervezkedik és térít, főbb emberek bizalmába férkőzik. Az országban ezalatt a titokzatos gyilkosságok és megfélemlítések napirenden vannak és mellesleg Hasszán jelentős anyagiakra tesz szert. 1090-ben, mikor üldözői már nagyon a sarkában vannak, az Elbursz helységbeli Alamutban megvásárol egy várat, amit bevehetetlen erőddé alakít, többévi víz és élelem tartalékkal. Itt alapítja meg az Asszasszin rendet, ami 166 évig a félelem és gyilkosságok fellegvárává válik. Itt, Alamutban gyűjtötte össze Hasszán híveit, hogy ott évek szorgos munkájával és vasfegyelemmel a történelem legtökéletesebb orvgyilkosait képezze ki belőlük. Hasszánt és híveit egyfajta vallásos meggyőződés uralta, ami a történelem folyamán bizonyos mértékig a kereszténységben is megtalálható: hogy az élet csak büntetés, minél többet szenvedünk a földön, annál több boldogságban lesz részünk a túlvilágon, hogy mindenki, aki nem ezen a hiten van, az ellenség, és minél többet pusztítunk el belőlük, annál több ajutalom a másvilágon. Ezt az elvet Hasszán a végsőkig alkalmazta. Alamutban nők is éltek, gyermekeket is szültek, de az élet örömtelen volt, többek között zene és szeszes ital - halálbüntetés mellett — tilos volt. Igaz, Hasszán maga mutatott példát a törvények betartására, fiait lefejeztette, feleségét, lányait elűzte, hogy életét ezután némán, magányosan, gyűlölettől fűtve, a saját alamuti börtönében, a gyilkolásnak szentelhesse. A kiválasztottak nevelése akadémikus rend szerint történt, az izmaeliták módszere szerint, talán még túlozva is. Első lépés a beférkőzés, ehhez nyelveket, tájszólásokat, helyi szokásokat kellett teljes tökéletességgel elsajátítani, és ahogy az alkalom megkívánta, a kiválasztott áldozat szokásait megismerni, majd színészi alakoskodással bizalmát megnyerni. A második lépés az áldozat megölése, ide tartozott a test anatómiája és a mérgek tökéletes 44 IX. évfolyam 11. szám - 1999. november
