Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Mózsa Szabolcs: A magyar egészségügy mint nemzeti sorskérdés Németh László gondolkodásában

* Az egészségügyünk - erkölcsi kérdés is és erkölcsben nincs alku. Az orvosi pálya a korábban kikezdhetetlen karakterisztikus vonását, az erkölcsi szilárdságát nem veszítheti el. Az életszínvonalnál fontosabb az erkölcsi! Növelni kell az erkölcs szerepét a társadalom minden dolgában. A közösség által elfogadott etikai alapelvek a lényegesek.

* Kulcskérdés az egészségre nevelés, vissza kell állítani az egészségtan oktatását, mégpedig valamennyi iskolatípusban (ld. A Medve-utcai polgári, Pedagógiai írások).

Az amerikai közgazdász, Fuchs irta: „... minden egyes oktatásra költött dollár jobban csökkenti a halálozást, mint ha azt közvetlenül az egészségügyre költenénk.” Németh László is ezt mondta, s évtizedekkel korábban. Magyarul mondta, mégsem hallgattak rá. Az oktatás tehát hatékony egészségügyi befektetés.

* Az igazságot ki kell mondani az egészségügyi gondokban is, mert ez közösségeket formál. Ezek pedig fontosak, legalábbis nekünk. „Szeretem az igazságot!” - írta Németh, kövessük mi is példáját.

* Németh László szerint az egyén és közösség aktív közreműködését igénylő egészségnevelésnek fő célja az, hogy olyan tudás birtokába juttassa az embert, amelynek révén az egészségét megőrizheti, fejlesztheti, állapotváltozásait felismerheti, az alapvető szabályokat megtarthassa. Az egészségtan oktatása - a felemelkedésünk leghatékonyabb módja. Szemléletváltásra van szükségünk! Csak így küzdhető le az egészségügyi válság és a demográfiai krízis. Csak az egyén, a közösség, a tantestület és a szülők szintjén megvalósítandó egészségre neveléssel, az egészségtan oktatásával.

Németh indirekt módon arra is figyelmeztet, hogy egy ország egészségügyi rendszerének működési színvonala és a lakosság egészségi állapota között nem szükségképpen lineáris a kapcsolat. Megint utalnom kell az egyén felelősségére is! Az oktatás megelőzés és ez az egészségügyben is olcsóbb, sőt: hatékonyabb.

* Mivel az egészségügy sorskérdésünk, tudomásul kell vennünk, hogy „... A valódi magyar célokért továbbra is súlyos kisebbségi sorsban kell küzdeniök” azoknak, akik e nép egészségi állapotáért felelősek. (Nagyváradi beszéd, 1943.).

* Az orvos esküje erkölcsileg erősebb, mint a hatályos jogszabályok. Az orvos kötelességét gazdasági szempontok nem béníthatják, korlátozhatják, az egészség egy nép szintjén anyagi érték is, alapvető közösségi javaink egyike. Ha ez rossz, gátolja a nemzeti fejlődést. Az egészség egyedi érték, mással nem pótolható, nem számszerűsíthető, birtoklása alapvető emberi jog. De ennek megtartása is alapvető kötelességünk.

Németh László életműve bátorítja bennünk a reményt, a küzdelem vállalására biztat. Hogy szerethette ő e nemzetet, amikor a legnehezebb időkben is ezt üzente: „Tartsd magad!”, vagy: „... Marathonnál is a reménytelenség győzött!”. Szellemi hagyatéka pótolhatatlan érték az egészségügyben. Legalább addig, míg első egészségtanárunk neve: Édesanyám — magyarul hangzik el. Tömör gondolataira, világos okfejtéseire emlékezve Szolzsenyicin gondolata jut az eszembe, miszerint: „... Egy nagy író olyan, mint egy második Kormány. Ezért egyik Kormány sem szereti a nagy írókat. Csak a kicsiket...” Németh László igazságai és tanításai - megszenvedett, hiteles igazságok és tanítások.

Igaz az ő esetében is, amit Veress Miklós írt:

„... vér csordul, vagy ének Boldog, ki e népnek lehet prédikátora”.

Új Hevesi Napló

41