Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Hazám, Elment az Emberünk
Qyü/te SPajos Nekem Uram, csak otthonom van, hazám, óh nekem hazám nincsen. Jogom bár „átlagon felüli”, de Te tudod: talmi itt minden. Lábamra fényes békót, számba zablát, nyakamra hámot raktak. Csípős ostorra fogtak: legyen még gyorsabb a nyelv-váltó attak. Főpap mondta, hírrel hirdette: Barabás, Pilátusok lettünk, miközben Mohácsnál hullottunk,- Jézus haj! — törökre siettünk. Vennék el tőlünk a harangszót, a földet, a temetőt az ősit, mosolyogj! — mondják - és játsszunk új, halálos nyelv-öltögetősdit. Jogom van: tagadni a múltam, s holtában verni apám sírját. Kertek alatt hogy osonva bújva: vennék vissza „fehér papírját”. Jogom van: elvegyülni némán, míg nyelvemre Markus úr vigyáz. Felejtsem örömtüzet gyújtva, felejtsem a trianoni gyászt. Uram, adj végre hazát nekem, jogot, igazit, ne csak házat. És bocsásd meg, nézd el fiadnak, ki hozzád kiált, s ellened lázad. 24 IX. évfolyam 11. szám - 1999. november
