Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Terra incognita
S3z aloó teremtő Mozdulatlan, fénylő vasgolyó Az erő gyermeki nyugalma Ő, a kezdetektől változó pihenni bú a holt anyagba Srdőn Tölgy-árnyék, surrogó madárszámy A féreg-sikálta őzkoponya falát áttörve nő a páfrány: halál egén az élet mosolya 9(ép Azúr kékségben fehér vitorla Láthatatlan kéz a vízre verset ír Felhő akad a templomtoronyra és libeg, mint parkőr botján a papír Mitológia Vajon honnan, s kik csurgatják a mézet? Őszi csillagok darazsai zsongnak Az Úr pincéjének mélyén részeg, rezes orrú Bacchusok boroznak 9dill A holdat hozzák szarvukon a kecskék A csorba völgybe harangszó csurog Fecskefiókák magolják a leckét Illatoznak a buja jázminok homokbánya Elhagyatott, sivár homokbánya Olykor unottan a homok lepereg Ennyi csak az idő hozománya: meddő mozgás és bevérző hang-sebek 12 IX. évfolyam 11. szám - 1999. november
