Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Halotti ének Apámról
^ynvíuiö 'Jtnöráo fölötti éíteh Atyámról Úgy találtam rá, amint szelíden Vizsgálta a sötét, felhős eget, Felfogtam testét, hogy tovább vigyem - Nem bírtam. A sírás is belémrekedt. Éjszaka volt, nagy árnyak éjjele. Halott Apám egyszerűen mosolygott. Agya talán tervekkel volt tele S forogtak benne a földi dolgok, De szeme a csillagokra nézett. Kinyúlt testét alkonyat takarta, Nem látszott rajta a szenvedések Nyoma, sem a harcok zivatarja. Pedig ott kapta a gyilkos sebet Szerb, vagy olasz háborús határon, S bár a halál sosem settenkedett Körülötte, hogy húsába vájjon. Most hirtelen ideszaladt érte, Egy-két percig elbeszélgettek még, A vén kopó a tarisznyát kérte S nem várva be a naplementét, Útnak indultak büszkén, délcegen: Hátul a halál, elöl az Apám, Mint egy próféta, biztosan megyen Újabb élete szentebb hajnalán. Túl van ő már, ki tudja, hány vizen, Onnan néz vissza biztatón felénk, Szerető szóval szépeket izén Valótlan álmok félénk éjjelén. A szellő megsúgja gondolatát, A bimbóra vágyait lesírja A harmat, dalát zengő rózsafák Suttogják, meg a csacska pacsirta. 6 IX. évfolyam 11. szám - 1999. november
