Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Felhős novemberi ének, Édesanyám számadása

VE.RS, PRŐ^A

S^ípor Clemér

Száll a holdra őszi pára lenge pára, mint a fátyol messze úszik langy uszálya fenn a fényen átvilágol.

Őszi ködben őszi csengés oly fáradtnak hallom hangod, halk sóhaj és bús esengés, így szólnak hervadt harang,ok.

Hű szemedben hűvös árnyék szép erőnk már meg nem éled, hűtelen és fürge nyájként.

Ifjúságunk szerteszéledt ó bozótban, régi réten hol arany fű szára hajlik át az őszi messzeségen csak a csengettyűje hall ik

Járunk itt, az őszi tájon, könny fakad föl, mint a forrás felhőt, holdat kérded fájón: hová viszen e bolyongás?

Nem felelnek, én se, ők sem,

ne is kérdezd oly esengve,

fogd a kezem jó erősen

s csendbe légy csak, csendbe, csendbe.

ím, elindult édesanyám szép fekete koporsóból, szellők nyomán, felhők nyomán föl az úristen elébe életéről számot adni.

4

IX. évfolyam 11. szám - 1999. november