Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 10. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Murawski Magdolna: A mulattatás amatőr mesterei
- Igen. Jártunk hasonló fesztiválokon, mint az egri, Lengyelországban, Svájcban és Görögországban. Jövőre pedig az Egyesült Államokba készülünk. Mi magunk is rendezünk néptánc fesztiválokat évente Szicíliában. A programok öt napig tartanak és általában három külföldi csoportot hívunk meg. Egerből is szívesen látnánk egy együttest a jövő évi rendezvényünkön.- Mindezt ki finanszírozza? Vannak állandó szponzoraik vagy az önkormányzat támogatja?- Igen, vannak, de elsősorban mi magunk szervezzük meg az egészet. Van egy népművészeti kutatóintézet (Edicina) nem messze a mi falunktól, mellyel együttműködünk. Mi segítünk a folklórkutatásaikban, ők pedig hozzájárulnak a mi rendezvényeink költségeihez.- Mivel foglalkoznak az együttes tagjai, mikor éppen nem táncolnak?- A férfiak a Custonaci környéki márványbányákban dolgoznak, más részük kőműves. A lányok még iskolába járnak, az asszonyok otthon vannak a gyerekekkel, háztartásbeliek. A látványon és a zenei élményen túl mindez elgondolkodtató. A legjobb amatőr együttesnek - magyarán szólva - nem túl nagy a támogatottsága. Az évente rendezett fesztiváljuk idején ők maguk látják vendégül és fellépéseiken kívül ők szolgálják ki az odalátogatókat. Mindez mélységesen emberi. Olyan mentalitást sugall, mely az emberi közösségeknek hajdani romlatlan állapotára utal vissza. Ugyanezt tükrözik az általuk előadott táncok is. Ők még ismerik a hálaadás ünnepét, jó halászat vagy jó aratás, szüret után. (Az amerikaiak már csak évente egyszer, népszokásból, hivatalból gyakorolják ugyanezt. S vajon hogy állunk ezzel mi, magyarok...?). Amatőr együttesnek mondják magukat, mégis felülmúlják az úgynevezett profikat, akik óriási gázsiért kiállnak tátogni a vagy sikerülő, vagy nem sikerülő play-back-re. Az arcukon a kötelező sztármosoly (félreértés ne essék, még mindig a „profik”-ról beszélünk), de a tekintetük üres, az egyéniséget felélte, elkonzumálta a fogyasztói társadalom harácsoló szelleme. Produkciójuk nem nyújt semmit, legfeljebb múló divatot, melyet rövid idő múltán mindenki kihajít a szemétre (ahol a helye van). Mi volt az, ami az egri közönséget megfogta a szicíliai együttes előadásában az elevenségen és a mediterrán humoron túl? Miért éppen ők kapták a legnagyobb tapsot? (A közönséget nem lehet becsapni, a számára feltálalt műsornak hitelesnek kell lennie, máskülönben nem fogja összeütni a tenyerét senki.) Az életünkből egyre fogyó érzelmek, melyek belőlük önkéntelenül áradnak, anélkül, hogy érzelgőssé válnának. A szerelmes dalaik, melyeknek előadói bármelyik „profi”-t „leénekelnék a színpadról”, olyan gazdag hanganyagú és művelt énekkultúrájú énekesek ajkáról hangzottak el. A természetes vidámságuk, mely szembeállítva a manapság divatos műöröm és mű-élvezet sikolyaival és egyéb silányságaival, különösen elragadóak. Szó szerint magukkal ragadják a nézőket, és a zártabb rendszerű társadalomban élők, mint az egriek is, felszabadultan örülnek együtt a távolról érkezett vendégművészekkel. 78 IX. évfolyam 6. Szám -1999. október
