Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 10. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Jámbor Ildikó: Weimer, a Goethe-évben
A város egyébként is gyönyörű, mintha skatulyából húzták volna ki, s amelyik részét még nem, azt igyekeztek felzárkóztatni a többihez, itt is, ott is, daruk, építőállványok jelzik, hogy a város bár ünnepel, de nem pihen. Egyszóval Christiane Vulpius sírhelyét is megnéztük az egyik belvárosi, ám félreeső evangélikus templom, a Jacobskirche sírkertjében. Christianére emlékeztet az a kerti ház is, amelyet a hercegi park egy csendes szögletében építettek, s amely a polgárlány és a költőfejedelem titkos találkahelye, majd később élettere volt. A Goethes Gartenhaus ugyancsak megújult az évfordulóra, olyannyira, hogy építettek belőle még egyet, kétszáz méternyire az eredetitől, hajszálpontosan olyanra (az eredetiben ugyanis nem, itt meg lehetett forgatni). A turisták mindkettőt egyforma lelkesedéssel látogatják, s ugyanúgy leróják mindkét bejáratnál a tízmárkás belépőt (Ez különben átlagos belépti díjnak számít, csak nekünk, magyaroknak sok). Goethe kerti házából még egyet láttunk, vagy csak az érzékeink észlelték. A városon kívül eső Belvedere egyik pavilonjában multimédiás trükkökkel építették fel a ház belsejét, azt az illúziót keltve, mintha maga az érkező maga, épp egy titkos találkára indulna, s a nyíló ajtók mögött maga a költő várná őt, vagy legalább is egy olyan különleges és titokzatos valaki, mint amilyen az alig serdült Christiane számára lehetett a negyvenes, sikerei és férfiassága teljében levő költő. Goethe az idén nyáron meghódította a városba érkező európaiakat és ázsiaiakat (Megfoghatatlan a keleti kultúmépek mély és intenzív érdeklődése az ilyen masszív európai kultűrszimbólumok után). Minden este Goethe-verseket olvastak fel az egyik helyszínen, a Nemzeti Színház egész nyáron a klasszikusokat tartotta műsoron: a Faustot, Schillertől a Wallensteint két estés változatban is adták, játszották az Ármány és Szerelmet (Ez utóbbit volt szerencsém látni, intenzív, korszerű, és épp ezért lenyűgöző interpretációban, Annegret Ritzel rendezésében. A feketében tartott játéktér egy zenekari próbahelyiség volt, innen és ide zarándokoltak vissza a szereplők, s az időt és a drámai feszültség ívét egy, a színpadot átszelő mutató, a metronóm jelezte. A díszlet és a jelmezek visszafogottságát a szereplők intenziv játéka ellensúlyozta. Ebben a darabban minden szereplőnek, Lujzának, Ferdinandnak, Lady Milfordnak és az uralkodónak is megvolt a maga igaza. Az egész előadás túlságosan és nagyon napjaink NDK-ból átalakult Németországára utalt, hősei a vendégmunkások, bevándorlók, őshonosok: gerincesek és megalkuvók. Remek volt, főként légkondicionálásban igen könnyen élvezhető). Ezen a nyáron Goethéről mindent elmondtak és megtanultak a németek, s hogy tárgyakban se legyen hiány, a Souvenir boltok kirakata telistele volt gipszgoethékkel és gipszschillerekkel, kicsi, nagy, fényes és matt változatban, fehérben (Bevallom, én is vettem egy gyüszűnyi porcelánpárost, nem bírván magam kivonni a nosztalgiaőrület alól). A Bauhaus a weimariak másik nagy büszkesége. Walter Gropius és követői e századelőn valóban forradalmian megújították az építészetet és tárgykultúrát. A funkcionális szemléletű épületek egész garmadája épült egykor a városban. Vendéglátóink előtt még magyarul is suttogva mertük bevallani, hogy - vulgárisán szólva — baromi rondának találjuk őket, nem akarván megsérteni a lelkesedésüket (ők is egy remekül felújított, ám lapos tetős családi házban élnek). Amit a Bauhaus ipari formatervezésben művelt, az máig lenyűgöző, s mi magunk se tudjuk, hogy az egykori NDK-s használati tárgyakkal, játékokkal mennyire belopóztak az életünkbe. Hogy mindezt tudatosítsuk, megnéztünk egy kiállítást a modem művészetek műzeumábanl a funkcionálisan jól kialakított tárgyak (teáskanna, építőkocka, evőeszközök, stb.) tudatosan szemlélve is jóérzéssel töltöttek el minket. A mai weimariak - ahogy észrevettem - rendkívül rátartiak modem és megújuló építészetükre, pedig szerintünk a régi polgárházak mintaszerű 72 IX. évfolyam 6. Szám -1999. október
