Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 10. szám - KÖZÉLET - Löffler András: Egri választások 1998
Ebből következett, hogy az önkormányzat elfogadta a hivatal által rákényszerített üzemgazdasági szemléletet és minden városi ügy kizárólag a költségvetés mindenhatóságától függött. Nos, e szemlélet nem változott, a jelenlegi vezetés filozófiája sem tud semmi újat felmutatni szemléletében, stílusában vagy éppen dinamizmusában. Adós a vezetés mindezidáig a már elfogadott stratégiai célok megvalósításának mikéntjével, illetve újak megfogalmazásával. Visszatérve a kiinduló gondolathoz, az új városvezetés tehát személyi változtatásokat eszközölt. A választók és a politikai erők elsősorban minőségi és arculatváltást vártak. Pillanatnyilag nemhogy ez nem látszik, hanem a hozzáértők szerint egyenesen hátrányos, olykor kínos intézkedések történtek. A személyi változások másik problémája, illetve gyenge pontja, hogy a korábbi kurzus döntéselőkészítésben meghatározó kulcspozíciót elfoglaló személyiségeit nem váltották le, jobban mondva ők igazodtak az új (régi) rendszerhez és gyakorlatilag irányítják a várost. Ez önmagában nem baj, de a választási igények másról szóltak. Belső információk és a szóbeszéd szerint az új vezetés hiányzó igazgatási-vezetési rutinjával magyarázható e körülmény. A személyi változások harmadik és talán legváratlanabb kísérőjelensége volt, hogy bár a bizottsági és társasági tisztségek elosztása paritás alapján történt, az utódpártiak mozgalmi gyökereikből fakadó összetartásban rejlő erő miatt a kontraszelekció ismét része lett a közéletnek. Minden más rendezőelv háttérbe szorult. Ezzel magyarázható az a közszájon forgó jelenség, miszerint az egykori kommunista ifjúsági mozgalom városi és megyei élcsapatának szinte minden neves és névtelen funkcionáriusa a politikai közéletet és ahhoz kapcsolódó gazdasági szférát pókhálószerüen átfonta. Mintha a rátermettség legalapvetőbb ismérve ismét a politikai megbízhatóság lenne? Reméltük, többet nem lesz így! Tudathasadásos állapot ez mindenki számára bármelyik értékrendet vallja. A vak is látja, hogy elitváltás zajlott le jól körülírható és átlátható módon. A hatalomgyakorlás technikája mit sem változott. Az érdekviszonyok a politikai váltásnak megfelelően átrendeződnek. Az egyéves tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a váltással a hatalomba visszakerült egykori pártállami elit régi, kipróbált beidegződései szerint működik. Kapcsolatait felülről és ellenőrzötten, és érdekei mentén szervezi. Ezért érezhetők időnként az egy évtizeddel ezelőtti hatalomgyakorlás módszerei a kirekesztés, a szelektív kapcsolattartás, mint sajátos és kötelező elvtársi modor. Nevetségesnek mondható a civilszervezetek, különösen a polgári-keresztény szervezetek rendezvényeinek „megfigyelése”. Baljós emlékeket idéznek, bár már remélhetőleg a társadalom többsége nem félemlíthető meg. A civilszervezetek népfrontszerü szervezése, az anyagi függőségen keresztül preferálása vagy éppen hátrányos megkülönböztetése mind olyan jelek, amelyek a kétségeket erősítik. Külön tanulmányt érdemelne a városi protokoll átlényegülése, amely a kizárólag a régi és bevált kapcsolatokat preferálja és módszereiben semmit sem változott a nyolcvanas évek mozgalmi rétegkultúrájához képest. Nem kell hozzá rosszmájúság, ha azt a jelenséget említjük, hogy a különböző társadalmi vagy társasági rendezvények, kulturális események tiszteletjegyes vendégeinek kicserélődésére hívjuk fel a figyelmet. Mondhatnánk, hogy a történelem ismétli magát, no de azóta sok minden megváltozott, mégha a közvélemény egy része bizony-bizony visszaforgatná az idő kerekét. A kapcsolatépítési problémák ugyancsak az uszodatörténetre visszavezethető eleme az, hogy az építő jellegű kapcsolatok szervezése, lobbyhálózat kialakítása a kormányzati körökhöz elmaradt, illetve azt a történtekre tekintettel már igen nehéz lesz eredményesen újraszervezni. Kár, mert ennek vesztese Eger város társadalma. 68 IX. évfolyam 6. Szám -1999. október
