Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 10. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: A fecskevezér
természetesen felháborodva visszautasította, hogy ő felajánlotta volna személyi lőfegyverét egy ellenforradalmámak. Amikor a népbíró bólogató köszönettel elbocsátotta, megdicsőülve lépdelt ki a teremből. A bíróság természetesen hitt neki. A vádlottaknak pedig kiosztották a börtönéveket. llíurawski Magdolna Lakásunk délnyugati fekvésű. A szegényes fantáziájú tervező és a szedett-vedett építőbrigádok félresikerült műve ellenére csodálatos ajándékot kaptunk kárpótlás gyanánt: a szép panorámát. A patakpart és a kemping változatos növény-és állatvilágát, minden évszak szépségét, a természet örök körforgásának élményét, mely a végtelenség érzését kelti bennünk. Minden április visszahozza a magyar ég jellegzetes kis szárnyasait, az elegáns röptű fecskéket. Napszállatkor érkeznek, fantasztikus tempóval tűnik fel egy-egy család a lankás baktai dombok fölött, majd ugyanolyan hirtelen tűnnek el fészkeik irányában. Valami titokzatos erő vezeti őket. Soha nem tévednek. Tudják, mit akarnak, mozgásuk pedig valósággal tudatosnak tűnik. Mielőtt útra kelnének, szeptemberben óriási röpgyakorlatokat rendeznek. Siklanak, suhannak, máskor lebegnek a szél szárnyán, avagy nyílegyenesen szállnak a céljuk felé, akár érkezésük estéjén vagy távozásuk reggelén. Mikor ez a motívum megjelenik, már tudjuk, nem sokáig láthatjuk őket, közel az indulás napja. Kisfiámmal néztük a minap ezt a csodálatos légimutatványt. Előtte 2-3 napra eltűntek a fecskék. Elmentek a központi gyülekezőhelyre, együtt gyakoroltak, majd visszatértek fészkelőhelyeikre. Honnan tudják, hogy most már gyülekezniük kell? — kérdezi tőlem Józsika. — És ki dönti el, hol a központi gyülekezőhely?- Nyilván van egy fecskevezér és ő üzeni meg a népének - tréfálkozom. - Fecskeköveteket küld, behívja, majd hazaküldi őket. Megbeszélik, mikor indulnak, és addigra mindenki felkészül. Mesének jó, de azért megegyezünk annyiban, hogy a magyarázat nem túlzottan tudományos. Én mégis elgondolkodom rajta és továbbviszem a mese fonalát. Elnézem a szabályos rend szerint gyakorlatozó madárcsapatot, melynek soraiban viszálynak nyoma sincs, az elképzelt fecskevezér pedig komoly tekintélynek örvendhet. Mikor hívja őket, mindnyájan mennek, és verekedő fecskéket soha életemben nem láttam.- Mi lehet a titka? — kérdezem magamban. - Az ember, aki a teremtés koronájának hiszi magát, az állatokat viszont primitív ösztönlényeknek tekinti, miért nem ismeri azt a picinyke vezényszót, mely fecskenyelven csupán egy csivitelésnyi lehet? Miért nem tud úgy szólni a társaihoz, hogy azokban ne ellenkezést váltson ki, hanem az „Egy mindenkiért, mindenki egyért” lelkes felkiáltását? - Gondolatban szembeállítom a fecskevezért a hajdanvolt és jelenlegi embervezérekkel. Az állatvilágban a tennészetes kiválasztódás dönti el a vezetésre való alkalmasságot. Lehet-e vezér a törött szárnyú, töpörödött, hibás testalkatú, szabályosan csicseregni nem tudó madárból? Tisztelné-e bárki, ha a saját 64 IX. évfolyam 6. Szám -1999. október
