Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: A régi Magyarország vadaskertjeiről
EILET ES TÜD0MÁMT (Estffárír (Iprgely JV régi Magyarország Uahaskrrfpirol Az ókori legelső vadaskertek létesítői egyes vélemények szerint az asszír királyok voltak, akik a maguk és vendégeik szórakoztatására oroszlánt, tigrist, vadkant, antilopot és más állatokat tartottak. A vadasparkok megtalálhatók az ókori római birodalomban és Kínában is. Valószínű, a késő római kori vadaskertek (vivaria, leporaria) létesítésének az emléke hagyományozódott a római birodalom területén kialakuló új államalakulatokra. Nagy Károly a Capitulare de villis című rendelkezésében így ír: Vadaskertjeinket, melyeket a nép brogilusnak nevez, jó karban tartsák, a kerítéseket időről időre javítsák ki és semmiképpen, addig ne várjanak, míg teljes újjáépítésük válik szükségessé.' Nagy Károly császár (771-814) és utódai a székhelyeik, a palatiumok, azaz a Pfalzok mellett rendszerint vadaskerteket is alapítottak. Ezeket a vadasokat - kelta eredetű szóval - brogilusoknak vagy broilusoknak nevezték. Ilyen volt a franciaországi Compiégne, melyről már 883-ban in broiló Compendii palatii írtak. Hasonló vadaskerteket építettek a IX. századi Achenben, s a hozzá közelebb eső, a Karoling birodalomhoz tartozó Regensburgban is. A honfoglaló eleink erdőkben és vadakban gazdag területet választottak új hazájuknak. A XI-XIII. században minden nagyobb királyi rezidenciát és nyaralót a vándorló udvartartás megszűntéig számtalan palacium, valamint kúria övezett, amelyeket szinte kivétel nélkül vadaskertek vettek körül. Óvatos történész vélemény szerint az első kétségtelen adat a magyarországi vadaskertek létezésére 1238-ból maradt fenn, amikor a Vas megyei Zsedénypusztának Obulgán fia részére történő odaítélésével készült határleírás ad hortum bestiarium megjelöléssel vadaskertet említ.2 Azért ez az óvatosság, mert úgymond a Vadkert helynevek megtévesztőek lehetnek, s nem csupán vadasparkra utalhatnak, hanem gyümölcsösre is. A középkorban a gyümölcsösök jó része erdőben volt, annak ellenére, hogy voltak szelíd, nemesített fák is. Néha azonban az erdei gyümölcsösöket elkerítették a vadak elleni védekezésül. A gyümölcsök nemcsak gyümölcsösben (pomerium) termettek, hanem Vadkert-ben is. Ezért a vadkert nemcsak vadaskertet, hanem erdei kertet, erdőben lévő gyümölcsöst is jelentett.3 Erre utalhat például településneveink közül Erdőkertes neve is. Az előbbi gondolat mentén haladva feltételezik, hogy az Arad megyei Vadkertet, amelyet I. László és Lambert adott a titeli prépostságnak, ezért aztán a vadon termő gyümölcsösről nevezhették el.4 Más adatok szerint vadaskertjeinek létezése ennél jóval korábbra tehető. A régi magyar nyelv nyék szava, amely egyben a honfoglaló magyarság egyik törzsének a neve, vadkertit jelentett.5 Régebbi íróink még ismerték a nyék eredeti jelentését. Garay János írta: Mértföldre terjedt nyéked, egy kis ország. Ezernyi vadnak ad mentő tanyát. Arany János Visegrádról, az ottani vadaskertről így szól költeményében: Vizsegrád, Vizsegrád! hol hajdani fényed? / ... Dunapart hosszában kerti ékességed? / Mérföldekre nyúló, párduclakta nyéked?1’ A magyar nyelv értelmező szótára a nyék szavunknak három jelentéstartalmát különíti el. így jelent vadaskertet, továbbá akolt, cserényt, ahol körülkerített, árkolt területen állatokat (ló, szarvasmarha) tartottak és harmadik értelmezése táj, vidék, környék.7 30 IX. évfolyam 7. szám - 1999 július
