Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 10. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Vallomás Rákócziról II.

látogatója 1735-ben így írja le a (Curiosa Saxoniában) lakását: fütetlen szobában, egy papírernyő alatt dolgozik, nehogy a vakolat ráhulljon festményére, egy széken és egy asztalon kívül semmi a szobájában. ” Önarcképe a legjobb Mednyánszky-portrékkal azonos rangú - nem véletlen, hogy Mányoki Ádám is megfestette arcmását, a mi ismeretlen helyen, valahol Csehországban vagy Szlovákiában rejtőzik.

Akad egy másik érdekesség. Az, hogy II. Rákóczi Ferenc szenvedélyesen faragott Rodostóban. Gyertyatartókat, karszéket. Mikes Kelemen írja a „Törökországi levelekében, hogy „ Egy régi francia királynak láttam a székit, most csak a zágoni bírónak is jobb széke vagyon annál.’’ Az időpont 1718. Rákóczi száműzetésben faragott széke pompás iparművészeti emlék, belefaragta élete árnyaltságát a finom, érzékeny vonalvezetésbe, ugyanakkor a forma merő kényelmet biztosított, a színes sorminták és növényomamensek a szemnek is kellemességet. Házi kápolnájában használta Rodostóban, Thaly Kálmán fedezte fel. Ez fejedelemhez méltó gondolkodó szék, Hamlet is ilyenben ülhetett, a dán királyfi és megannyi méltóság, közember Erdélyben, Hódmezivásárhelyen. A terebélyes ülőalkalmatosság ergonómiailag is tökéletes, karfájára tehette kezét, szeme rózsa-pipacs-szőlő mintákban, fehér, piros, kék színekben gyönyörködhetett. Nemcsak Mányoki portréja, hanem a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Rákóczi faragta szék is a maga szimmetrikus rendjével, öblös formájával is megörökítette a nagyságos fejedelem nyugalmát, lelki egyensúlyát, méltóságát. Mit is ír Mikes? 1728-ból datálódik az egyik fontos adat: mi urunk... ebéd után pedig, aki látná, azt

mondhatná, hogy valamely mesterember, vagy fúr vagy farag, vagy az esztergában dolgozik, és az ő gyönyörű szakálla tele forgáccsal, hogy maga is neveti magát, és úgy izzad, mintha munkája után kellene enni kenyerét. ” Ez a napirend élete végéig tartott, közvetlenül halála ebtt írja Mikes Kelemen 1735. április nyolcadikán: „abban a gyengeségben is az esztergában dolgozott első áprilisig”, míg Nagypénteken „Végtére szegény, ma három óra után reggel, az Istennek adván lelkét, elaluvék, mivel úgy holt meg, mint egy gyermek.” Mi is volt ő tulajdonképpen: Fejedelem, államférfi, író, filozófus, létfelxífok-ember - kiderül, hogy iparművész is, s leginkább, ahogy Petőfi összegezte nagyságát: „Hazánk szentje”.

cUtókora

Ez az utókor erős és folyamatos, nincsenek kihagyásai és szünetei. A népdal is telített panasszal:

„Megölték a Basa Pistát,

Fejedelem katonáját. ”

A remény is kél:

„Rákóczi érkezett Munkácsra,

Híre ment már ennek Szatmárra!"

Övezi a nép szeretete:

„ Éltesse az Isten Rákóczi Ferencet,

Mi édes urunkot s minden vezéreket! ”

Az együttérzés is honossá válik:

„Édes hazám, mire jutái, csak azt sajnálom!

...Ó, égre kiáltó vétek, hogyha képzelem:

Országából elbújdosott a jó fejedelem. ”

Ráday Pál is méltatja:

„Aldassék szent neve örökké érette.

...Erdély országának erős oszlopának. "

36

IX. évfolyam 6. Szám -1999. október