Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 10. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Vallomás Rákócziról II.

elejétől végig övezi az író a nagy fejedelem személyiségét. Mindez kettejük különálló, mégis együttes erényét dicséri. Az, hogy Rákóczi méltó a nem csituló köszöntésre, az, hogy Mikes elragadtatása nemcsak őszinte férfilíra, hanem szigorúan tárgyilagos a jellem és a történés megragadásában. Ritka eset, ritka teljesítmény, hiszen Napóleonnak, Hitlernek, Sztálinnak, Nérónak nincs ilyen írói kísérete, egyszerűen azért, mert II. Rákóczi Ferenc emberi nagyságban és tisztaságban egészen más minőség. Nem zsarnok, nem gyilkos, nem fantaszta, nem őrült, hanem Ember, „felső-lélek”.

Remek írói leírások váltakoznak a Rákóczi lélek-kincs szüntelen föltárásával, melynek íze-zamata-igazsága friss elemeivel örvendezteti és építi az olvasót. Érzékletes kép idézi az utazást: „ hajónk olyan nagy habok között fordult egyik oldaláról a másikára, mint az erdélyi nagy hegyek. ” Mikes Kelemen beszámol a drinápolyi árvízről, Erdélyt TUndérországnak nevezi, miközben érdekes összevetést tesz: „Franciaország az asszonyok paradicsoma és a lovak purgatóriuma, Törökország pedig a lovak paradicsoma és a lovak purgatóriuma." Zuhognak az események, földrengés 1719-ben Jenikőben: „ Ebéd felett egyszersmind a tálak is kezdenek táncolni, mi is dőlénkezünk, akkor vesszük észre, hogy földindulás." Bölcsesség és írói erő sugárzik a sorokból: „Akármilyen szép legyen a gyémánt, de ha rútul vagyon metszve, nem becsülik!... De ha lefekszem, úgy tetszik, mintha feredném, mert a tenger habja egészen az ágyamban locsog a víz. ” Páratlanul árnyalt a magyar nyelv Mikes szófuzéseiben, miközben hű a valósághoz. Jenikőt rút városnak tartja, aztán: „tegnap ebédet Ázsiában ettem, vacsorát pedig Európában." Ez a tér választóvonalának különlegessége, de ez már a rideg valóság, hogy „se a portához, se a franciához bíznunk nem lehet. ” Mikes mondatai Rákóczi döbbenetét tükrözik Rodostóban, 1720. november 18-án. Furcsaságok éltetik a számüzötteket, nincs részük unalomban, mert az örmény-görög lakodalmon ,,A hegedűt ott rángatják, s füledet csikorgatják”. A levelek föltárják a rodostói hétköznapokat, Bercsényiné halálát, Zsuzsi előrelépését kisvártatva Bercsényi szívében. Kiderül, hogy a görögök gyűlölnek minket is, az is, milyen gyümölcsöző lenne hazánkban a gyapottermesztés, szellemesen a sátrat vászonháznak nevezi, az ország boldogulását az ifjak helyes nevelésében véli. Mi a bujdosó sorsa? Mikesé, a nagy fejedelemé? Csak ez: „szaporítjuk a levegőeget suhajtásunkkal”. Bóbitás foglyok, verdigályos nyulak utalnak a vadászat vidító hangulatára, csörgedezik a humor is: „jó étszakát, és amellé kevés bolhát. ” Ez Mikes kívánsága. A realitás keserűbb, fájdíthatta a nagy Rákóczi szívét is a süllyesztő változás: „Sőt még mentői inkább fogyunk, annál inkább szaporodik az irigység és az egyenetlenség".

A fejedelmet köszvény gyötri, újabb baj a bajban, nem kívánt testi kín a honvágy keservében. A látszat ennél kedvezőbb: Rákóczi a „császár paripáján” megy végig a városon, francia köntöst visel, lakomákon vesz részt, melyet csönd és közöny követ. A nemzet ügye nem halad előre. Viszontagságok közepette is megmarad az erény a nagy Rákócziban. Ezt is feljegyzi a krónikás, erről sem feledkezik meg: „A mi urunknak pedig természete á, hogy kéretlenül nem ád... soha semmit nem kértem... Egy erdélyi nemesemberhez á nem illik, aki jobban szereti szükségben lenni, mintsem kérni”. Nem csökken szomjuk a művelődésre, új műemlékekkel ismerkednek, Mikes akaratlanul is előfutára Ady „Minden Egész eltörött” mondatának, mely nemcsak a XVII., hanem a huszadik század magyar valósága: „Ma reggel a fejedelmünk a Pompeus oszlopát volt megnézni, amely oszlop a Fekete-tengernek a torkában egy nagy kőszikla tetején vagyon... az oszlop, mivel el vagyon törve két vagy három darabba”. íme a hétköznapok: ,,Bercsényi úr, mindjárt anagramát csinált a város nevéből, e jött ki belőlle: ostorod. ” Az lett számukra Rodostóból. Megrendítő Mikes leírása a gályarabokról: „Amikor kétszáz ember

32

IX. évfolyam 6. Szám -1999. október