Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Kassai Franciska zenei vallomása Adyról
Losonci Miklós Passat (Sfratmska zmú iialínmása ^^róí Ady annyira ritka tünemény, hogy szinte lehetetlen gitárral, énekkel nyomába eredni. Mivel lehetetlen, ezért lehetséges. Nem mindenkinek. Kassai Franciskának: Igen. Olyan zenei versátköltésekre vállalkozik, mely Ady lelkűidéből eredeztetett saját önarcképének, emberi sorsának, jellemének része. Amikor az Egyedül a tengerrel dallamhullámai szólalnak meg, az egyszerre Ady és Kassai Franciska, kellemes hangzás és modem, mintha a mü - immár nemcsak költemény, hanem muzsika, ebben a pillanatban a mi hallgatói részvételünkben születne meg. Érdeme a zenei interpretációnak, hogy 1899-ben írt Ady-zsengét is életre kelt a gitár-ének, Kassai Franciska - Szabó Gábor Szakíts, feledj! párbeszédben. Nemcsak Ady, hanem a XX. század dráma-katarzisa a Minden Egész eltörött mondat keserves látomása. A zene ezt ismételt erősítésekkel égeti szívünkbe, nemcsak a rideg tény fölismerését, hanem a vágyat, hogy megszűnjön a pusztulás. Új Ady-arcokat fedez föl a ritmus - sír és simogat a gitár, mégis mégis, csakazértis mosolyog az ének: Ady ösvényén Kassai Franciska lelküle- téből -, szivárványszerűen színes a Fekete Elold éjszakáján hangzása, valami újjáteremtődik a költői varázslatból. Szerencsére nem illusztrál a zeneszerző, nem elégszik meg az ábrázolással, független marad, miközben nagy versek ismeretlen részeit fedezi föl számunkra új Kolombuszként. Nem véletlenül válik sejtelmessé a gitárhang, nem véletlenül csöndesedik - újra és újra Párizsban jár az ősz, nemcsak Ady költészetté nemesült múltjában, hanem immár az élet számunkra is jelződő örök jelen idejében. A változatosság gazdagsága áramlik A föl-földobott kő dallamvezetésében, nyugtató irány tiszta, kemény tömbje. Halljuk Az eltévedt lovas dobogását a ritmusívvé deltásodó énekbeszédben, mely mindig, ezúttal is nem ágáló, hanem szolgáló zene, miközben soha nem veszti el szuverenitását. Dehogy kérdőjelezem meg Latinovits Zoltán értékeit, annyit azonban megjegyzek, hogy nagyszerű Ady- interpretációjában zavar és zavar, hogy alig-alig látom a költőt, mert oly nagyszerű a színész, maga az interpretáció a mű. Kassai Franciska ügyel arra, hogy a búcsúzó befejezésben azt a derűt szólaltassa meg az Adjon Isten mindenkinek „gyönyörű kék” égboltjában, mely oly ritkán borította vulkánikus szellemiségét. A zenei földolgozás második része, mely Ady Endre születésének 120. évfordulóján jelent meg CD lemezen Kapolyi László anyagi támogatásával, Sztankovics Béla, Almár Judit, Sztankovits Katalin, Szabó Gábor zenei közreműködésével, Markovics Ferenc fotójával az Origó Stúdióban 1997-ben - Kassai Franciska önálló opusza - „A magam harca - sanzon oratórium" In Memóriám Ady Endre tiszteletére. Tárgyilagos elragadtatással jelzem, a muzsika ezúttal képes továbbteremteni azt, ami immár halhatatlan költészet. Föltárja a rejtőző csoda helyét: Bennünk van. Akaratlanul is Ady filozófiáját sugározza a zene, mely a maga akkordisztikus mozzanataival úgy marad hű a vers törvényeihez, hogy üvegpalotában is jár, panaszt is hallat, Bartók, Sztravinszkij töredéket is sűrít, még a Hegedűs a háztetőn rebbentsége is jelentkezik, Maeterlinck kék madara is Örömmadár-rá nemesül immár az Ady, Kassai meredélyes ösvényen. Oly felemelő, a rejtőzködő csoda végül is, a mélyből, éltető levegőre jutva, újra és újra a magunk harca, küzdelme révén megszületik: Ady halhatatlan lírájában, Kassai Franciska zenéjében, s általuk is: Bennünk is. 82 IX. évfolyam 9. szám 1999 szeptember
