Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - KÖZÉLET - Wolfgang Kraus: Európa jövője
Wolfgang Kraus Európa jövője A második világháború leforgása óra, melynek során a Szovjetunió fokozatosan egyre nagyobb jelentőségre tett szert, bizonyossá vált, hogy Európa jövője szempontjából Európa keleti része meghatározó tényezővé válik. A szovjet birodalom a Kreml által egyre erősebben szorgalmazott elszigetelése, melyet a jaltai konferencia értelmében Sztálin teremtett meg, a kelet és nyugat, illetve az Egyesült Államok közötti drámai feszültségek, a hidegháború, a vasfüggöny olyan állapotot hoztak létre, melyet bár rendkívül veszélyesnek, azonban pillanatok alatt csaknem normálisnak tekintettek. „Nyugat” és „kelet” két különálló terület volt, és nyugaton gyakran azt is hallani lehetett, hogy a Szovjetunió nem is Európa része. Egyre inkább elterjedt az a nézet, miszerint Európa már a vasfüggönynél véget ér. Annak ellenére, hogy helytelen módon magától értetődővé vált a két különálló világ létezése, a moszkvai döntések komoly hatással voltak a világ fejlődésére, és mindenki gondterhes arccal követte őket az atomsorompó hátteréből. A külpolitikai "titkos háború", gyakran azonban a nyílt agressziók fokozták a nyugat elzárkózását, ami aztán túlságosan is jól sikerült: a koreai és egyiptomi események, a berlini blokád, a berlini fal, a vietnami és angolai háborúk, és az egyéb expanziós kísérletek, legutóbb Afganisztánban, nemcsak növelték a nyugat és kelet közötti távolságot, de az ügyes enyhülési propagandával egyetemben, hozzátartoznak a megtévesztés ravaszul kiagyalt és kockázatos stratégiájához. A Kremlben újjáéledt a régi, jól bevált bizánci-görög diplomácia - találékony megtévesztési műveleteivel -, melyek új, módosított változatát továbbfejlesztették. Jóllehet mindenki tudta, hogy az óriási szovjet birodalom a világtörténelem jövőjébe lényegesen beleszól, nyugaton alig volt ismeretes, hogy mi is zajlik ott valójában. A második évezred utolsó évtizedének elején végbemenő kelet-európai változások a hetven évig tartó kísérlet összeomlásával indultak, amely megpróbálta megteremteni a kommunista világot, de legalábbis a nemzetközi kommunista birodalmat. A Marx Károly és Lenin elveinek értelmében tett erőszakos kísérlet a radikális utópista szocializmus megteremtésére mind politikailag, mind gazdaságilag megbukott. A majdnem másfél évszázadon keresztül épített fejlődés, amely idealizmussal, óriási erőbedobással, igényes és súlyos elméletekkel, valamint felfoghatatlan bűncselekményekkel és kegyetlen áldozatokkal járt együtt, az egykori Szovjetuniót csatlós államaival együtt a katasztrófába kergette. A marxizmus- leninizmus katasztrófája, melyet Gorbacsov a peresztrojkával kísérelt meg enyhíteni, a nyugati demokráciák gazdasági erejével és szociális juttatásaival szembeállítva élesebben látszik, mint valaha. Az, hogy a nyugati demokráciákban élő emberek példás magatartása világtörténelmi szinten félreérthetően igazolná a demokrácia helyességét, és ezzel a nyugatból diadalérzést vált ki, veszélyes és értelmetlen elbizakodottságra utalna. A kommunizmus utópisztikus jövőt és paradicsomi állapotokat Ígérő politikai és gazdasági elképzelései csábitónak tűnhettek, az embert azonban pszichológiai szempontból 62 IX. évfolyam 9. szám 1999 szeptember
