Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Vallomás Rákócziról

türelmetlenségét. Színekben áramlik a csönd. A Börzsöny csöndje. Szokolya csöndje,

Mányoki Ádám magányon edződött csöndje találkozik II. Rákóczi Ferenc belső csöndjével, mely a festmény fő áramlása. A nagy fejedelemre illik a Bhagavad-Gíta megállapítása: Felső-lélek.

Az emberség és a gondolkodás ezen csúcsállapota csak nagyon kevesek tartozéka, e romolhatatlanság Rákóczi lelki vagyona. Birtokolta.

Róla is elmondhatta volna Fortinbras: „Mert belőle, ha megéri, nagy király lett volna még”. Lényegében Rákóczi az lett, élő Hamletként hatásában lett csak kevesebb a kor környezete tényezőjeként. Tályogtalan tisztaság őrizte szívét. Daliás vitéz volt, a csönd méltóságából épült katedrális. Kicsinyességtől mentes nagyvonalúság maradt törvénye Munkácson,

Bécsben, Danckában és Rodostóban. Dilemmája maradt: ítélhet-e emberek sorsa fölött? Móricz Zsigmond Bethlen Gábor alakjában is ugyanúgy fölteszi ezt a kérdést. E kétség lehet, hogy gyötörte II. Rákóczi Ferencet is, de hangot nem adott ezen töprengésének, talán azért, mert tudta, hogy „mily kicsiny minden emberi történés”, ahogy később Babits írta költeményében. Ha kételkedett is egész életében az 1676-ban Borsiban született és 1735-ben Rodostóban elhunyt II. Rákóczi Ferenc, mindvégig arra törekedett, hogy a lehetőség legmagasabb bölcseleti igazságát és a gyakorlat optimális emberségét testesítse.

Mányoki Adám:

II. Rákóczi Ferenc (olaj 1712) Magyar Nemzeti Galéria

II. Rákóczi Ferenc ifjúsága

Úgy vélték a magyarul és latinul szinte tökéletesen beszélő ifjúról, hogy 3-4 évvel idősebbnek látszik, „magatartása, járása mind méltóságteljes, fejedelemhez illő, minden kevélység nélküli”. Mindez jellemének már ekkor érezhető jó diszpozíciója. A továbbiakban franciául, olaszul, németül és lengyelül is szót ért, „Firenzében... ismerkedik múzeu38

IX. évfolyam 9. szám 1999 szeptember