Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 7. szám - Fecske Csaba: Búcsú - Cseh Károly műfordításai

cTecske Csaba Púcsú Az útig kísérte, holdfényben állt a kert. Könny szökött szemébe, ám sírni mégse mert. Nézte a távozót, elidőzve hosszan abban a rátörő, fénylő fájdalomban, míg ment a kerten át lépteibe veszve, egy szép álomvilág burkát szétrepesztve. IKcuvia. Pawtikomka-Jclano^izeuwka Nt/átu. áj Kettőzött fényű csillagok suttogják: ne félj, ne félj... s üzenetükre földünk virággal fordul az ég felé. Vqjklyiqía Pitymallik. Halványak mind a csillagok. Csak egy nem. Várok - dereng már! Ragyogsz fent, Vénusz, hajnalcsillag, ki a szerelem bolygója vagy. Földünk bevallja nyíltan: ő nem az, s ezért oly álmos itt az éj és holtsápadt a reggel... Cseh Károly fordításai 20 IX. évfolyam 7. szám - 1999 július

Next

/
Thumbnails
Contents