Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Kharón ladikja

A Nyár meddig zokog még?

Ne kérdezd! Nem tudom.

Új s új kis könnycsepp-máglyák gyúlnak útjaimon.

Gerlehang: búgó bánat pörög a légen át, s a kardvirágok éles színe szívembe vág.

Azt a sokszirmú titkot sejteni volna jó, mely zsongít, kábít, altat: nem való a való.

Kharón ladikja: álom, s a Nagy Folyó felett fény csókol égsötétet, a halál életet.

A Nyár zokog, de én csak nézem és hallgatok. Máglyatüzekből szöknek piros könnycsillagok.

Szökken az élet. Mérleg billeg. Csókol a fény s átölel gyors sötétet a Nagy Folyó vizén.

Kharón ladikja álom és minden benne van: boldogság, könnybe tartó, s könnyes boldogtalan,

O is kit rejt e versem, kiért a Nyár zokog, kiért, virágsebekkel szívemben, hallgatok.

22

IX. évfolyam 9. szám 1999 szeptember