Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Jámbor Ildikó: Őszinte lelkek felmutatása
a ?E>NE>. TANß jámbor S'ldikó ©szinte lelkek felmutatása Hőség van vagy zivatar, fülleszlő kánikula vagy szélorkán ezen a nyáron az egri líceum udvara mégis a béke szigete. Nemcsak az elemek harcát tekintve az, hanem az emberi lelkekét is. Odakinn csak pusztítson kegyetlenség, fondorlat, ármány és képmutatás, idebenn a őiskola százesztendős falainak négyszögében idilli kép várja a nézőt. Mikszáth Kálmán anekdotikus világa, mese, naiv példázat a szörny! valóság helyett. (Ezen a nyáron leányanya késsel vágta el csecsemője torkát, a százmilliós rabló szökött meg a börtönből, emberek váltak hajlék nélkülivé az elemek harcában. Ezen a nyáron sokan várták a világvégét Nostradamus jóslata szerint, de sokan remélték azt is, hogy végre az országban és környékén rend és béke lesz. Beke Sándor színigazgató az utolsó pillanatban döntött: mégsem az Egri csillagokat játsszák, mégsem a Csiksomlyói passiót (űzik műsorra a nyári játékokon, hanem a rég elfelejtett kedves Mikszáth-regényt, a Szent Péter esernyőjét - Szakonyi Károly átdolgozásában. A döntésben anyagi szempontok is szerepet játszottak, de nem volt miért aggódni: Szakonyi szellemes, könnyed kezű és kulturált szerző (ez az átdolgozása is átgondolt, sikeres). A Chymes nemcsak felvidéki viszonylatban az egyik legjobb népzenei együttes, Árvái György díszlete pedig takarékos, jól alkalmazható, és legvégül: akadt minden szerepre rátermett színész az egri társulatból, a (viszontszívességből, vagy más megfontolásból) meghívott vendégmívészekkel együtt kettő is. A történet költői, s amennyire hihetetlen, annyira valóságos is. A fiatal bábaszéki pé- bános kintfelejtett csecsemő húgocskáját egy ismeretlen jótevő piros esernyője védi meg a zivatartól. A helybeliek Szent Péterre gyanakodnak, pedig csak a glogovai Fehér Zsidó (Végh Péter, Tunyogi Péter) volt az. Az esernyő pedig tényleg csodás, de nem szent ereje által, hanem mert titkos üregében egy fiatalember - Vidra György (Nagy András) - egész örökségét rejti. A történetben rejlő feszültség aztán, az időközben nagylánnyá cseperedett paphúgocska - Bélyi Veronika (Kascsák Dóra) - és a társadalmilag legalábbis vitatható származású tehetséges fiatal ügyvéd Vidra Gyuri egymásra találásában oldódik meg. Mikszáth is, de a darabbá írt regény színpadra állítóinak célja a tiszta lelkek felmutatása, ebben a végképp elromlott ezredvégi magyar világban. A valóságnál többet ér a hit - nyilatkozza a korabeli firkásznak már az első felvonásban a darabbeli plébános (iß. Jászai László, Balogh András - egyik jobb, mint a másik), s ez a kijelentés (elég didaktikusán ugyan) még legalább kétszer elhangzik a darabban, s a végén még a színdarabba beemelt író (Barkó György) nyomatékül hozzá is fűzi: Bizony! Bizony, nagy baj van, ha ezt sulykolni kell a nézőkbe, de bizony tényleg nagy baj van. Ezért nincs is mit a szereplők és a rendező szemére vetni: ki-ki megteszi a magáét. Remek la- rakteralakításokat látunk: Vidra Anna (Bessenyei Zsófia) jóságos, kacér és bölcsen öregedő, a Gregorics rokonok hármasa kellően elvetemült és ezáltal komikus is (Fekete Györgyi, Blaskó Balázs, Venczel Valentin), a kántor (Vókó János) egyszerre provinciális és a kisszeiüségen fel- emelkedő, Münczné (Saárossy Kinga) pedig vérpezsdítőén életrevaló (igaz, mintha nem tisztázta volna, zsidókalmárt, avagy cigányasszonyt játszik). A darab részmegoldásai remek perceket okoznak. A halott és özvegye (Sata Árpád és Tatár Gabi) közös jelenetükben az emberi jellem egy-egy gyenge vonását teszik komikussá. Egészen kiváló a bábaszéki polgármester házában lezajló vacsora éőképe. A szószátyár erőszakos asszony (Nádasi Erika), s a frigy igájából minduntalan kitörni akaró pipogya félj (Fehér Új Hevesi Napló 79
