Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Szecskó Károly: Kracker János Lukács emlékezete
(racker János Lukács emlékezete halálának 200. évfordulóján 1717. március 3-án született Bécsben művészcsaládban. 1738-ban a bécsi Művészetek Akadémiájának hallgatója lett. 1742-ben már egy grazi templom freskóit készítette el. A művészi pályán gyorsan ívelt fölfelé. Fiatal alkotóként több cseh és morva kolostor, templom díszítését végezte el. Élete korai szakaszának jelentős állomásai voltak: Brünn, Hradisch és Znaim. Az 1760-as év kiemelkedő szerepet töltött be további pályafutásának alakulásában. Ebben az évben hívták meg Prágába, ahol részt vett a Szent Miklós templom díszítésében. A székesegyház számára 1761-ben elkészítette a Szent Miklós megdicsőülését ábrázoló freskót, amely Csehország legnagyobb méretű ilyen jellegű alkotása volt. Miután prágai megbízatásának eleget tett, magyarországi meghívást kapott. A jászói premontrei kolostor arra kérte fel, hogy vegyen részt kolostoruk és templomuk díszítésében. A művész elfogadta a meghívást és 1762-től 1765-ig dolgozott Jászón, ahol kilenc oltárkép és öt mennyezetfreskó magas művészi színvonalon hirdeti keze nyomát. Bizonyára addigi kimagasló munkásságának ismeretében még 1764-ben meghívta Egerbe Eszterházy Károly püspök, korának nagy művészetértő-, pártoló főpapja. Az év őszén megállapodtak Eszterházyval a püspöki palota házi kápolnájának és a Szent Mihály barokk székesegyház kápolnájának kifestésében, amelyet el is végzett. 1768 őszén költözött végleg Egerbe, s ettől kezdve majdnem másfél évtizedig élt itt. Életének egri időszaka rendkívül termékeny volt. Ezt bizonyítják a száraz tények is. 1769-70-ben elkészítette a jezsuiták, a későbbi ciszterciták templomának freskóit. Időközben a püspöki palota falfestményein dolgozott. 1772-ben a püspöki nyári lakban készített freskókat, a következő évben a székesegyház két oltárképe került ki ecsetje alól, István és László magyar királyokról. 1774-ben a gyönyörű kispréposti palota „Erény diadala” című freskójának elkészítése bizonyítja rendkívüli munkabírását. Az ezt követő években a minoriták templomának egyik mellékoltárát díszítette, a püspöki galéria, a ferences kolostor refektóriumának faliképéit festette meg. 1788-ban alkotta meg Zách Józseffel együtt a líceumi könyvtár freskóját. Utolsó egri alkotását a servita rendház ebédlőjében készítette el. Egeren kívül több környékbeli római katolikus templom számára is készített oltárképeket. így Szihalmon, Egerbaktán, Mezötárkányban és Kerecsenden. Egri éveinek legjelentősebb alkotása a Líceum (ma Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola) könyvtártermének mennyezeti freskója. A mű a XVI. száza közepén tartott, az ellenreformáció nyitányát jelentő tridenti zsinatot ábrázolja. Kracker János Lukács életének városunkban töltött másfél évtized alatt ízig-vérig egri polgárrá vált. 1768-ban megvásárolta a mai Bródy Sándor utca 8. szám és az Orgonás tér 4. szám alatti kettős házat. 1776-tól 1779-ig haláláig vejével együtt élt e két épületben. Szerette a természetet, a barátságot és a bort. Gyakori vendég volt a helybeli szerzetesek asztalánál. Több ízben vállalt az egri polgárok körében keresztapaságot, számtalan lakomán és toron vett részt. Gyakran járt segédeivel, müvésztársaival mulatni a Kacsa elnevezésű csapszékre. Ebben az időszakban e nevezetes mulatóhelyen több bécsi és prágai művész is megfordult. Kracker körül valóságos kis művészi központ alakult ki. az 1760-as és 70-es években. Új Hevesi Napló 77
