Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: A régi Magyarország serfőző ipara
vannak a komlónak. Idegcsillapító és könnyed altató hatása miatt a mai gyógyszeripar is felhasználja. Szexuális, klimakterikus zavaroknál a komló hatóanyagát tartalmazó jó néhány gyógyszer van forgalomban. Ismert még az étvágygerjesztő, vizelethajtó és antiszep- tikus hatása is. Az erősen komlózott sörfajták huzamos idejű és nagy mennyiségű fogyasztása impotenciát okozhat. A komlós serfőzés korai bizonyítéka a pannonhalmi apátság oklevele, amely már említi a Komlóvölgyet, a Komlóaszót, mint komlótermő határhelyeket. I. Géza 1075. évi adománylevelében a garamszentbenedeki apátság halászó helyeit általánosságban említve komlósokról ír (Cumulonibus), amelyek inkább vadkomlósok lehettek. A határban lévő komlós kertek, azaz a szelíd komlósok meglétének egyik legkorábbi bizonyítéka olvasható, az 1082. évi keltezésű, és a XIII. század végénél bizonyosan nem fiatalabb hamisított oklevélben. Eszerint a veszprémi egyház Tolna megyei birtokán Berchen prédiumban két királyi négyszögöl szántóföld, négy rét mellett három komlóskertrö 1 is megemlékezik. Komlótermesztésre utal IV. Béla 1262. évi oklevele, amely az Esztergom megyei Dag falu határleírásában említi, hogy Péter comes esztergomi lakosnak Dag faluban komlóskertjei voltak. Komló szerepel Esztergom 1288. évi vámtételeiben is, amely igen drága. Ez időben 440 kg réz értéke azonos volt két zsák komlóéval. Ez a legkorábbi városi serfőzési adat a történelmi Magyarországon. Idővel megszaporodnak a komlóskertekre található adatok, sőt 1380-ban Pozsony már külföldre szállított komlót. Az adatokból a komlós serfőzés XI. századi gyakorlatára lehet következtetni. A korai forrásokban szereplő szolgáltató népeink bizonyosan komlós sert szállíthattak a monostoroknak, s maguk is azt ihattak. Először is erre utalnak a kolostorok igen gyakran távoli birtokain élő népek serfőző és serfuvarozó kötelességei, a Szent Mihály és Szent Márton napokra. így például egy 1138. évi oklevél szerint a Bihar megyei Sarkadról és Kölesérről a dömösi prépostságba szállították Szent Mihály napra a sert. A nyár végén a hosszú úton komló nélkül, viszont az megromlott volna. Hasonló következtetésre jutunk, ha a kolostorok szolgáló népeinek, a Szent Márton napra előírt mennyiségi adatait vizsgáljuk. A bakonybéli apátság kisszámú szerzetesei Szent Márton napra az 1171. évi oklevél szerint, csak a két Gananna faluból összesen 130 veder (hydria) sert kaptak. Egy csöbör átlagban 41,97 liter, ez esetben a kérdéses mennyiség 5456,1 liter, közel 55 hl volt. Ezt a mennyiséget néhány nap alatt nem ihatták meg, hanem nagy részét tárolniuk kellett, de ez komló nélkül nem volt lehetséges. Valószínű, hogy Bakonybélben (és más kolostorokban) feltehetőleg a nagyböjtre is tartalékoltak ebből a mennyiségből. Az is nagyon valószínű, hogy a kolostor néhány lakója nemigen tudott volna ekkora mennyiségű, 55 hl sört elfogyasztani rövid időn belül. Ennek ellenére a kolostorok szerzeteseinek serfogyasztása is jelentős lehetett, például a Szent Galleni barátoknak naponta 5 liter sör volt a fejadagja. Okkal feltételezhető, hogy itt is és másutt is a kolostorok gazdaságában dolgozó, s jelentős számú, ún. laikus fráterek javadalmazása (akik a műhelyekben, malmokban vagy a mezőgazdaságban tevékenykedtek) igényelte e jelentős sörmennyiséget. A sörfőzés a történelmi Magyarországon igen elterjedt iparág volt. A XII. századtól a házi ipartól különvált a sörfőző mesterség. A Szepességben egy-két évtizeddel az első német telepítések után már olyan kis falvaknak, mint a Poprád környéki Kubach és Gárnic (Szepesvéghely) külön serfőző házat tartott fenn egy 1295. évi oklevél szerint. A Szepességben gyanítható, hogy az idő tájt az írott forrásokban felbukkanó falvak némelyikének a fő gazdasági ágazata a komlótermesztés volt, mint a Lubló melletti Hobgartról (Komlóskert) már 1315-ben feltételezhető, ugyanitt serfőzőház is volt. Új Hevesi Napló 29
