Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Óperenciás, Különös cirkusz
Óperenciás A tenger, az az Óperenciás, egyszer hullámhegyekkel óriás, máskor meg csend szikrázik rajta fel, s a végtelenbe csillagot terel. Tükrös szeme száz égen átragyog, majd ijesztően vaksötét, halott. Hal népe úszik, úszik s múltba hal, úgy mint minden: a vágy, dal, diadal. Partjáig értem s értem: életem lényege az, hogy mind lényegtelen a vágy, a dal, vereség, diadal, s a fény is, mely sötét lesz oly hamar, a kérdés, mely oly fontos volna, de a válasz rá rejtély, titok, mese, s bár tükrös szem száz égen átragyog, marad a vég: a vaksötét, halott, s minket lenéző gúnyos hallgatás, a gőgös-mesés Óperenciás. KáLön&y círhooy^ Az artista az ugrást rosszul mérte? Nem ő - a nézők zuhannak a mélybe. A porondszolgák sültgalambot nyelnek s szemetet szőnyeg alá besepemek. A bohóc szól igazat - odavetve, hogy az igazat mindenki nevesse. 24 IX. évfolyam 8. szám - 1999 augusztus
