Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: A harmadik ponty
- Na, cseszd meg, öreg - röhögött föl a hústorony -, én vagyok ma az ügyeletes halőr. Mutasd a szákot! Szart se fogtál, mi? Hülyék vagytok ti ahhoz... Napijegyesek...- Van egy kis potykám - vallotta be a férfi kényszeredetten. - Meg két keszeg... - És kihúzta a szákot a vízből.- Kicsi. Innét látom, hogy nincs több huszonhat centinél. Visszadobod, vagy megmérjem?- Csücsörítős harminc - mondta a gyerek. - Én mértem.- Neked kuss van, öcsi! - Te majd akkor csücsöríthetsz, ha a bácsi megengedi. Értjük?- No de kérem! - fortyant föl a férfi.- Neked is kuss, öreg! Visszadobod, vagy én dobjam vissza veled együtt? Egyáltalán van napijegyetek? A férfi visszadobta a halat a tóba, aztán szó nélkül odanyújtotta a napijegyet. A halőr megnézte elölről, hátulról, közben egy faágba kellett kapaszkodnia, mert megingott alatta a talaj.- Oké, öreg, de hol a fogási napló?- Az őrházban a horgászigazolvánnyal együtt.- No, most megfogtalak. Elolvastam ám azt a szar horgászrendet, és az van benne, hogy még a parton be kell írni a halat. Beírod?- Be hát, ha lesz halam, és visszaadjátok a fogási naplót.- Gyere be érte!- Majd a gyerek elkísér és visszahozza.- Hú, de rafinált pasas vagy te, napijegyes! Oké, te vagy a Jani. Mert ha itthagytad volna őrizetlenül a botjaidat, azt is elkoboztam volna. Mondom, elolvastam a horgászrendet... De le is verem a szivattyúson, azt biztos. No, gyere, te gyerek! Majd félórába telt, mire visszaért a gyerek a fogási naplóval. Rosszkedvűen, a fejét ingatva ballagott. Látszott rajta, hogy a torkát fojtogatja a sírás. Letette a naplót és szó nélkül elfordult.- Mi baj, fiam? Történt valami? - kérdezte az apja.- Ez a halőr... - csuklott el a fiú hangja. - Én megölöm! Ahogy veled is beszélt, és engem is egész úton cikizett. Lehülyézett, meg azt mondta, hogy haltolvajok vagyunk. A többi horgásszal is kötözködött, majdnem beledobták a vízbe.- Ugyan, hagyd... Látod, hogy tökrészeg.- De akkor miért engedik ide? Azért, mert ő az erősebb, meg részeg, akkor neki már mindent szabad? O a tolvaj. Láttam, hogy a nád közül vette ki a szákot. Legalább öt ponty volt benne, pedig nem is horgászott. Vitte a kocsijához. És akkor még ő mer téged tolvajnak nevezni, aki szó nélkül visszadobtad a csücsörítős pontyot?! Tudod, mit, apa? Én ezek között már tisztességes se akarok lenni!... A férfi csak hallgatta a fia dühkitörését, és ott, legbelül igazat is adott neki. Minél több az alma - gondolta magában -, annál több közte a férges. No, de mégse lehet elfogadni, hogy a féreg legyen az őr az almáskertben... Csak ültek szótlanul a tóparton, és nézték a mozdulatlan vizet. A vizet, ami sárgás, pocsolyaszínü volt, és undorító nyálkás, zöld moszatok úszkáltak a tetején. A nád közt békák brekegtek, és amikor egy-egy vízicsibe vagy vadkacsa nagy csobogással a vízre ereszkedett, pánikszerű menekülésbe kezdtek. Pedig nem is miattuk szálltak a vízre...- Szedelőzködjünk - mondta a fiú keserűen - és menjünk a fenébe! 18 IX. évfolyam 8. szám - 1999 augusztus
