Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: A harmadik ponty
- Tudom, mind ezt mondják. A tó viszont nem eladó. Ebből szivattyúzzák ki három falu ivóvizét. A víz a Vízmű Társulaté, a hal meg a horgászegyesületé. Egyelőre még egyik se eladó. Csak nézni lehet, de azt se a szivattyúház tetejéről...- Köszönöm a felvilágosítást - mondta a férfi -, de miből gondolja, hogy tavat akarok venni?- Mert hogy a fiúcska...- O, hát ez csak játék - válaszolt nevetve. - Tudja, horgászok vagyunk, de ahol mi lakunk, nincs a környéken horgászvíz. így aztán amerre csak járunk, mindenütt tavat vagy folyót keresünk, ahol horgászni lehet.- No, hát így már egészen más a leányzó fekvése - enyhült meg az őr. - Igaza van a fiának, ez tényleg jó horgászvíz. Magam is tanúsíthatom, mert több mint tíz éve itt horgászok én is.- Ennek örülök. Akkor, gondolom, azt is tudja, hol lehet napijegyet venni.- Már hogyne tudnám: nálam. Mert hogy olyan másodállás félében én vagyok a halőr is. Mármint a hivatásos. Beosztják a többi horgászt is időnként felügyelni a parton, de hát némelyik olyan, hogy jobb lenne, ha nem lenne. Arra is lusták, hogy elolvassák a horgászrendet. No, meg kérdem én, uram, mit lehet elvárni az olyan horgásztól, aki nappal eldugja a halat a nád közé, éjjel meg eljön érte? Mikor fogja ez az ember beárulni a tolvaj cimboráját? Megfogtam én nem is egyet közülük. Van egy nagy farkaskutyám, akkora, mint egy borjú. Attól ugyan el nem megy a tolvaj! Nem bántja, nem... Csak leül elé, míg oda nem érek, és ha megmozdul az illető, elkezd vicsorogni.- Szép állat lehet...- Az a’. Ott van elkerítve nappalra a ház mellett. Megnézi?- Nem fontos, hiszek én magának így is...- No, hát, mondom, meg is fogtam egy párat közülük. Sorolom az elnöknek, hogy ettől meg ettől vettem el az éjjel ennyi meg ennyi halat. Aszondja erre, hogy a Józsit, azt hagyd békén, a haverom. Ja, mondom, hát akkor megette a fene az egészet. A Józsi lophat, a Bandi meg nem? Azóta ki se megyek éjjel, ha jelez a Cézár. Minek? Még véletlenül megfognám a Józsit... No, hát akkor jönnek szombaton?- Jövünk! Ugye, jövünk? - lelkendezett a gyerek.- Persze, hogy jövünk - mondta az apja. - Nagyon viszket már a botom egy jó fárasztásra.- Akkor várom magukat - mosolygott az őr. - Aznap is én leszek szolgálatban. Mentek is. Még alig pirkadt az ég alja, a két horgász már ott topogott a halőr bungalója előtt. Gyorsan megváltották a napijegyet, kipakolták a kocsiból a felszerelést, aztán irány az erdő alja. Az őr készségesen elmagyarázta nekik, melyik állásból fogta a legtöbb pontyot, hol van az akadó, merre szokott a nádba bekerülni a hal, sőt még azt is megmutatta, hogyan dobjanak, nehogy a horog a fák ágába akadjon. Csodálatos napjuk volt. A férfi két jókora pontyot fogott, a fiú meg egy csomó keszeget. A fejük fölött egész nap madarak csicseregtek, vadak neszeztek a bokrok között. A vízen bukfencet vetettek a vízicsibék meg a vadkacsák. Vízipockok vadásztak a nád közt, és a nap olyan vidáman bukdácsolt a tó apró fodrain, mintha semmi más dolga nem lenne, minthogy őket felvidítsa. A végén már nem is nagyon törődtek a halfogással, hiszen tele volt a szák, csak a tájat nézték és beszélgettek. Olyasmiről beszélgettek, amiről a lakótelep betonfalai között soha, csak az Isten szabad ege alatt lehet nyugodtan beszélgetni. Istenről, a természet csodáiról, a megfoghatatlan végtelenről és a legfőbb csodáról, az emberről. Az emberről, aki olykor Istennek képzeli magát, mégis ördögként viselkedik. A férfi mindent 16 IX. évfolyam 8. szám - 1999 augusztus
