Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken IX.
sok megakad a fák kérgén, s a bennük lévő mag néhány napon belül apró kis gyökérkét ereszt, s behatol a fába, s így új növény jön létre. A fagyöngyöt gyűjtik. Kiváló madárfogó lépet lehet belőle főzni. Gyermekkoromban gyakran főztem én is fagyöngyből lépet. Először nagy fazékban, vízben kellett főzni, majd az így kapott sárgaszínű képlékeny masszát kimagvaztam. Azaz a pöttöm kis fekete magvacskákat kicsipegettem a nagy adag gumiszerű, érdekesen jószagú lépből. Ez nagyon unalmas munka volt, de megérte. Ezek után egy kis diónyi darabot drótnyelű májkonzerves dobozban, olajban kellett átfőzni, s az már a nagyon ragadós, kiváló minőségű pép volt, melyet a cirokseprőből kitépett, vékony vesszőre kentünk. Ma már a lép miatt kevesen szedik. Gyűjtésének másik és fő oka az, hogy a fagyöngy gyógynövény. Olyannyira az, hogy bizonyos betegség gyógyítása érdekében már Hippokratész is használta. Egy francia orvosi könyv pedig 1682-ből az epilepszia ellen javasolja. A fagyöngy serkenti az emésztőszervek működését, valamint csökkenti a vérnyomást. Mérgező hatása is van, ami miatt ügyelni kell arra, hogy a kisgyermekektől távol kell tartsuk. Ha karácsonykor díszként használjuk, vigyázzunk arra, hogy a gyerekek ne érjék el, illetve nagyarázzuk meg, hogy a bogyókat nem szabad megenni. A korai keresztényeknél egy tévhit terjedt el, miszerint Jézus idején a fagyöngy ugyanolyan nagytörzsű fa volt, mint a többi, de mivel ebből a fából ácsolták azt a keresztet, amelyikre Jézus Krisztust felfeszítették, Isten megbüntette a fagyöngyöt, apró cserjévé zsugorította és örök élősködésre kárhoztatta. Ennek a tévhitnek köszönhető a fagyöngy latin neve is. Lignum crusis, azaz a kereszt fája. ** A „fagyöngyös” fára most - suhogva - nagy csapat madár érkezik. Nyúlok a távcsőért. Semmi kétség! Csonttollúak. Már hallom is cippegő éneküket. Nálunk ritka vendégek ők, csak akkor húzódnak le ide, amikor már északon igen kemény a tél. Imádják csipegetni a fagyöngy termését. A csonttollú, seregély nagyságú, nagyon mutatós, szép madár. Rövid farka csúcsa sárga, tollazata selymesen puha. Fején - mint valami furán hátracsapott sildes sapka - tolibóbita látható. Nagyobb számban általában tízévenként jutnak el hozzánk, de ezen rendszertelen vándorlásuk okát még nem ismerjük. *** Mielőtt kesztyűt húzok lassan dermedtté fázó kezemre, szarvasbőrdarabkával áttör- löm a céltávcső lencséit. Az alkonyat lassan szürkületbe hajlik. A szemközti domb akácosa már csak sötét folt. A kisróka elhallgatott, de megszólalt - mint minden este a kuvik. Vadászéletem első éveiben de sokszor megijesztett ő, amikor hangtalanul néhány méterre arcomtól puhán ellibbent. Mókás hajladozását, fejrúgózásait sokszor megfigyeltem, amikor egy szélső gallyon ücsörögve idegesen lesekedett felém. Számyfesztávolsága fél méter, egyébként egy jó kesztyűs ökölnyi csupán ez a kis bagoly. Hűséges természetű. A párok életük végéig együtt maradnak, és megszokott revírjüket sem hagyják el. Bár leginkább márciusban, áprilisban - nászidőszakukban - kiaÚj Hevesi Napló 7
