Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - Kaló Béla: Letisztultan és kegyetlenül
KaIó BcIa LetfAztultcm ét kegyetlenül Fecske Csaba: Majd máshol Fecske Csaba ólomnehéz érzelmeket felszabadító verseit olvasva döbbenünk rá: ez a szögligeti születésű fiú ötvenéves korára jelentős költő lett. A Felsőmagyarország Kiadó gondozásában megjelent nemesen puritán külsejű verseskötet, a Majd máshol a lírikus nyolcadik könyve, egy fizikálisán is megszenvedett fél évszázad letisztult és kegyetlen esszenciája. A költő halhatatlansága ott kezdődik, ha az ember kényszert érez rá, hogy kötetét (köteteit) többször is kézbe vegye, s hogy legyenek kedvenc versek. Villonos, hetyke, ugyanakkor önironikus hang csendül ki például a Sírfelirat-ból: Tükörbe nézek de majdan más ítél konok fiú volt szegény paraszt-ivadék hozzáfűzik nem alábbvaló senkinél egy-két jelzőn kívül mi jut eszünkbe még Az örök kamasz szólal meg az Elszelelt évek szatirikus-nosztalgikus soraiból, de a négy ciklusra osztott verseskönyv nagyobb részében a biológiai szenvedések okán melankolikus, bár nem önsajnáló versek sorjáznak. Fecske Csaba nem az istenek könnyen élő kegyeltje, s így méginkább tiszteletet parancsol a méltósággal viselt fájdalom rezonanciája: akinek fáj az én vagyok mégis mintha más hallaná amint agyamról a gondolatok hűvös cseppjei hullanak alá A kritikus komparációban gondolkodik óhatatlanul, s akkor ez a magatartásminta Orbán Ottót idézi, aki szintén a fizikai fájdalom szorításában teszi a dolgát. De Fecske Csaba költőelődei már ott vannak a 19. századi magyar költészetben, mondjuk Vajda János lírájában, de hathatott rá József Attila, Pilinszky, s nyilván Villon, Jeszenyin is - tág horizontú ez a líra, az ősök dikciói itt-ott beleépülnek a személyes hang rései közé. A Majd máshol versei technikailag is kidolgozottak, ezek a költemények pódiumon is jól előadhatók. A filozófiai mélységekben búvárkodó lírikus metaforái, hasonlatai végtelenül egyéniek, s néha egészen különlegesek. A fájdalomtól az emlékezésbe forduló költő néhol rilkeien „lebegtető” sorai már arra az alapigazságra figyelmeztetnek, hogy a vers az egyébként ki nem fejezhető dolgok szövetét kell hogy jelentse: ez az emlékezés-szerű lét mint a tó vizén a körre kört rovó Új Hevesi Napló 77
