Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - KÖZÉLET - Csiffáry Csilla: Koldusbotból varázspálca
egy idegen számára érdekes lehet. S ez egy fillérjébe sem kerül. Sőt, ha ügyes és takarékosan él, minden hónapban pénzt tud küldeni haza szüleinek, no nem sokat, csak két- háromszorosát annak az összegnek, amit itthon kereshetne, ha volna munkája. Milyen szerencsés is ő, hogy jó modornak, kellemesek és kedvesek az emberek errefelé. Kérnie sem kell, adják maguktól. Hogy miért? Szánalomból, talán saját lelkükön könnyítenek, ha segítenek másokon? Ki tudja? így könnyebben küzdött meg szégyenérzetével, amit akkor érzett, mikor megköszönte az adományt. Sokáig nem tudott az emberek szemébe nézni, mikor hangot adott hálájának. A lányok sikeresebbek, többet hoznak össze. Talán nőiességükben szánnivalóbbak, mint a fiúk. Csak arra kell ügyelniük, ha elgémberedett lábaikat mozgatva felállnak, sétálgatnak, nehogy félreértsék szándékukat: nem a testüket árulják, hanem a szegénységüket. Egyszóval Tibi jól érzi magát az „új munkakörében”. Megalapozhatja a jövőjét és boldogan élhet, míg meg nem hal. A történet itt a valóságban akár véget is érhet, de nem ér véget a gondolataimban. Nem tudok mit kezdeni Tibi sajátos karrierjével. Még azt sem tudom eldönteni, hogy elítélem vagy irigylem őt. Talán egyiket sem vagy mindkettőt. Ezért hát hagyom fantáziámat szárnyra kelni. A történet képzeletbeli folytatása következik. Elképzelem, hogy leleményes emberek - kihasználva a kínálkozó lehetőséget - létrehoznak egy utazási irodát. A neve legyen: Koldustours. Tömeges igény mutatkozhat az effajta turizmus iránt, a megváltozott körülményeknek köszönhetően, felváltva a bevásárló turizmust. A cég nem éppen makulátlan autóbuszai - hozzátartozik a cég imidzséhez - menetrendszerűen közlekednének az adott országokba. Fizetni csak hazaérkezéskor kellene. Az utazási iroda minden utasának ajándékba adna egy kalapot, ami kiérkezéskor ruhadarabból munkaeszközzé válna. Megkaphatják a cég emblémáját, egy lyukas kétfillé- rest, amit a kalapjuk mellé tűzhetnek, a fiatalabbak a fülükbe, esetleg az orrukba fűzhetik. Készítenének reklámtrikókat - mindez természetesen csak magyar termék -, amin egy-két divatos hasadás és a menetrend található. Elképzelem azt, hogy az ingyenkonyhákon a cégükről készített szórólapba csomagolják a kenyeret, így diszkréten sikerül a célcsoporthoz jutni. Az ebéd elfogyasztása közben ideje és módja nyílik rá emberünknek, végiggondolni ajánlatukat, s az ebédosztónál akár azon nyomban jelentkezhet is. Elképzelek egy bankot, amely az adóhivatal tulajdona, ide küldhetnék haza a megtakarításukat az utasok. A magyar adóhivatal egyedülálló rangot vívhat ki magának a világban, hogyan adóztassuk az alamizsnát témakörben. Elképzelem, mindezek gyökeresen megváltoztatják hazánk gazdasági helyzetét. Nem lehet kétséges, hogy a kalapgyártás és a textilipar bizonyos területe számottevő fellendülésre számíthat. Az adóhivatal bevétele növekszik, a bankszolgáltatások köre bővül. A hazatérők költséges képzés nélkül is rendelkeznek stabil nyelvtudással. Egészségi állapotuk szemmel láthatóan javul, ami köszönhető a rendszeres táplálkozásnak és a külföldi gyógykezelés magas színvonalának. Kimutathatóan csökken országunkban a segélyekből élők száma. Több száz, esetleg több ezer munkahelyet teremthetünk buszsofőrök, ügyintézők és a könnyűipar egyes területein. A Koldustours utazási irodát alapítványi formában, pályázati pénzekből finanszírozva lehet létrehozni. Anyagi támogatás várható a Népjóléti Minisztériumtól, az Egészségügyi Minisztériumtól, az APEH-től, hiszen csekély ráfordítással mintegy varázsütésre megoldható gazdasági problémáink oroszlánrésze. Új Hevesi Napló 61
