Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Pruzsin Ferenc: A népi hitvilág Gárdonyi Géza Az én falum c. művében

„Ha még három napig bejár, a jövő ősszel már olvasni fog, ha pedig most elmarad, úgy elfelejti a betűket, mintha sohase látott volna egyet se.

A többi kilenc gyerekért elküldtem. Tabi Jóskáért meg elmentem magam.” (GÓLYÁK, MÉHEK, KISLIBÁK)

(Pusztán ezért a két mondatáért is „erkölcsi kötelező olvasmány” AZ ÉN FALUM!)

A tavasz-ünnepek színes-bokrétás szakasza pedig még csak ezután következett. Szinte észrevétlenül színezte az életet a rét, a mező, ha „olvastak” könyvében. Ha ismerték a füveket, a bogarakat, és felismerték, hogy „(...) a pillangó repülő virág, a szitakötő meg repülő drágakő”. (VIRÁGOK ÉS BOGARAK) És ha megtanulták a mindentudó öregektől „(...) avérfüvet, amelytől kinyillanak a bilincsek. AMária könnyét, amely örökké remeg a fűszálak között. Atem ondád-füvet, amelynek gyökerét mindenkinek a nyakában kellene hordoznia. (...) A Boldogasszony haját, a Salamo n pecsétjét, és tömérdek más titkait a földnek, úgyszintén az égnek is, ahol minden csillagnak neve van; s a csillagok között táltosok is meg garabonciás diákok kóborolnak.” (TÜZEK MEG ÁRNYÉKOK)

A nyarat AZ ÉN FALUMban nemigen tagolják ünnepek: nyáron a mező diktál. Egy- egy villanásnyira feltűnnek olykor a gyermekarcok, de „Mióta megszűnt a tanítás, árva vagyok. Az iskolám néma. (...) A falakat megszáradt koszorúk és falombok borítják, és azoknak a szaga illatozza be a levegőt.” (VIRÁGOK ÉS BOGARAK)

Az ősz Gárdonyi lelkében minden jel szerint csendes, ünnepei nem látványosak. Lehangolja a természet őszi szedelőzködése:

„A gesztenyefám napról-napra halványabb. A gyümölcsfáim is olyanok, mint az öregemberek: egyik, mint a sárga öregember; a másik, mint a piros öregember.” (ISTEN VELED, GÓLYAMADÁR) A gólya üres fészke sem össznépi örömünnep. Gárdonyi őszének örömteli eseményei akkor kezdődtek, amikor érvénybe lépett a falusi iskola őszi „rendtartása”:

„A pap kihirdette, a kisbíró meg kidobolta, hogy krumpliszedés után senki ne tartsa otthon a gyerekét, hanem küldje az iskolába.” (A GYEREKEK)- Ne. lány nap múlva megteltek a padok, a tanító pedig a lélek valóságos ünnepévé avatta a máis1 mintaértékű „tanévnyitó” pillanatot:

„Becsukom a nagy könyvet és végignézek az iskolán. Erre mind megcsendesednek. Minden gyerek szeme szinte rajtam függ. Mennyi kék szem! Milyen tiszta, igaz, becsületes szemek! 8...) A lelkűk az én fehér papirosom, amit teleírok a tisztességtudásnak és az egymás iránt való testvéri érzésnek jeleivel.

Intek nekik, hogy álljanak fel. Egyszerre fölemelkednek mindnyájan.- Imádkozzunk.” (A GYEREKEK)

Ahogy korábban húsvét vagy pünkösd ünnepére sem kíváncsiskodott be Gárdonyi tanítványai otthonába, a téli ünnepkör idején is a családra bízza őket. Az ADVENTI időszak csodálatos hagyományát, a hajnali misék hangulatát azonban reánk hagyta, hiszen az a „nyilvánosság színterein” teremtődik: az iskolában kezdődik, a templomban folytatódik.

„Még sötét van, amikor már harangoznak a rorátéra. Hideg decemberi sötétség ez, csak alig éttetsző. Férfiak, asszonyok fekete árnyékként mozognak benne a templom

56

IX. évfolyam 1. szám - 1999 január