Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Etnikai tisztogatások Egerben…?
dott elfogadható, vagy legalább körvonalazható programot felmutatni. Egyetlen programjuk a destrukció, az eddigi eredmények lerombolása, legjobb esetben is a számukra használhatók kisajátitása. Négy évre szóló perspektívának ez viszont édeskevés. Két választási ígéretén „fáradozik” az MSZP-SZDSZ frakció: tisztújítás az EVAT Rt. élén, valamint a Makovecz-uszoda felépítésének mindenáron való megakadályozása. Ez volt minden választási programjuk, ezen kívül semmi érdemlegeset nem tudnak felmutatni. A város gondozott külseje már fél év eltelte után is veszített a nyolc éven át megszokott színvonalából (lévén, hogy nem a mutatós külsőre, hanem a belharcokra koncentrál a levitézlett előbbi rendszer őskövületeként ránk hagyományozott kis csapata), télen csúszkáltunk, botladoztunk az Egerbe leszállóit jéghegyekben (a hiányos hóeltakarítás miatt), városszerte több a szemét, és amikor egy-egy nemzeti ünnep közeleg, zászlódísz helyett pár kicsinyke és gyéren elhelyezett zászló szégyenkezik, a hajdani pártideológiát hirdetve: mit kell akkora ügyet csinálni abból, ha valaki magyar? A városházán pedig egy modernkori boszorkányüldözés kezdődött el: minden és mindenki gyanús, aki nem halászta elő a padlásról a ládafiából a kis vörös tagkönyvet. Tehát a város vezető hivatalából távoznia kell mindenkinek, aki nem elég simulékony természetű, aki... de hadd ne idézzük a márciusi közgyűlésen a volt alpolgármester szájából elhangzottakat...! Etnikai tisztogatás ez is a javából. Nicolae Ceaucescu és Kádár János valaha előszeretettel művelt politikai gyakorlata ma is visszaköszön, amikor arra méltatlanok kezébe kerül a hatalom: jóllehet nálunk nem a különböző nemzetiségűeket keverték-költöztették egyik helységből a másikba, nevezték ki egyik város, falu vezetőségébe, vagy a másikba, hanem „csupán” a város-falu ellentétet élezték ki gyakran a végletekig. A kommunista kontraszelekció elsődleges szempontjai közé nemcsak az tartozott, hogy minél butább és befolyásolhatóbb legyen az illető ,jó káder”, hanem hogy lehetőleg semmiféle családi kapcsolat, gyökerek ne kössék ahhoz a helyhez, ahová szabadon basáskodni kinevezték. Egerben, Gyöngyösön már a hetvenes években is alig lehetett a város élén született egrit találni, annál több volt viszont a kis faluról származó „nagy elvtársak” serege. Napjainkban valami hasonló történik. Nemcsak az újdonsült polgármester nem egri születésű, hanem ő sem, és helyettesei sem tudnak azonosulni azzal az egri szándékkal, hogy szép és impozáns uszodája legyen a városnak, fedett kacsaúsztató helyett. Ehelyett népszavazást provokálnak (szó szerint a piactéren leszólítva bárkit, aki a városba téved és nem itt lakik), iskolás gyerekeket molesztálnak az iskolában, kierőszakolva az aláírásukat (kiskorúak mióta szavazhatnak?), és megfeledkezve a tulajdon nézeteikről is, melyekre a vízlépcsőt illető népszavazás idején még igen jól emlékeztek: t.i. hogy nem illik leszólítani az embereket az utcán. Mindezek után úgy tesznek, mintha mindez törvényes volna, azaz ugyanahhoz a politikai módszerhez folyamodnak, mint amelyet Rákosi Mátyás, Kádár János, Leonyid Brezsnyev, Nyikita Szergejevics Hruscsov, Joszif Visszarjonovics Sztálin, Vlagyimir Iljics Lenin, Nicolae Ceaucescu, Erich Honecker, Pol Pot, Mao-Ce-Tung, vagy bármely nagynak vélt elődjük is gyakorolt: a békés polgárok akaratának (és a tulajdon közgyűlési döntésüknek) maximális semmibevétele, a tulajdon (pre)koncepcióik ráerőszakolá- sa másokra (ugyan miféle élvezetet lelnek mindebben...?), és az igazmondás lehetőségének kizárása. Mindezt miért? Kiért? A tulajdon (kár)örömükért, mások rovására. Miféle partner az ilyen városvezetőség? Ha az egri polgároknak nem partnere, mit keresnek, mit hirdetnek a hazafiság legendás hirü városában? 64 IX. évfolyam 6. szám - 1999 június
