Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - KÖZÉLET - Homa János: Sajtószabadság Magyarországon
kínos következménye, hogy a miniszterelnök - az egri érsek, a keresztény értelmiségiek és a kereszténydemokrata szövetség - májusra esedékes meghívását lemondta. A tévedés kockázata nélkül ki lehet mondani, hogy erkölcsi károkon túl a vezetők, különösen a polgármester felelőssége adott. Az elkövetkező időszak ad majd választ arra, hogy e felelősség, ami szakértők szerint egyértelmű, milyen következményekkel járhat. A polgármester presztízse és tekintélye csorbát szenvedett, és végleg eloszlatta azt a kampány idején sulykolt mítoszt, hogy városunk vezetője határozott és energikus egyéniség. Az uszoda és népszavazási ügy másik fájdalmas következménye a város negatív megítélése az országos és helyi médiában. A kórházügy, amelyet a szocialisták a választások után felkaptak, nyilván jól felfogott politikai célokból, elképesztő csúsztatásokkal kerül interpretálásra a sajtóban. A „hazudtunk reggel, hazudunk este” médiamentalitása időnként terrorisztikus hangulatot teremtett. Például Makovecz meg az uszoda körül. Szinte felmérhetetlen az a kár, amit a média okozott azzal, hogy Eger városát, az egri polgárt a maga problémáival, a maga bajaival bemutatta. Emlékezzünk csak a média által a közvéleménybe sulykolt „Eger a szexturizmus vagy a skinhead fellegvár”. Mi volt ebből igaz? Semmi! Persze, az is igaz, hogy vannak időnként túldimenzionált problémák. A népszavazási malőr, az eleve törvénysértő kérdésfeltevés, a kétes aláírások tömege, az azt követő „törvényes” nyilatkozatok, meg az Alkotmánybíróság berángatása mind-mind a vezetés dilettantizmusára vall. Bármi legyen is az uszodaügy meg a népszavazási hercehurca vége, a vesztes az egri polgár. A várt változás helyett egy lejárt és megkopott lemez forog, ami már egy évtizede kiment a divatból. Ezt kellene újrahallgatni? ‘Koma János SAjtószAb^í>sÁ5 MA5v^rorszÁ5o>i A rendszerváltás előtti időkben köztudottan nem volt szabad a magyar sajtó. Néhány felekezeti lap kivételével a pártközpontból irányították az újságokat. Ehhez tartozik, hogy a megyei lapok még a megyei pártbizottságoktól is megkapták a maguk instrukcióját. A lapok munkatársait jól megválogatták. Megnehezítették a polgári származásúak, a vallásosak, az antimarxisták pályára kerülését. Az újságíró-iskolában a felvételi beszélgetés egyik lényeges szempontja volt a politikai megbízhatóság. Ezért tapasztalhatjuk mind a mai napig, hogy az újságírók között alig akad nem baloldali. A rendszerváltással megváltozott a sajtó helyzete is. Sokak szerint megszületett a szabad magyar sajtó. De azt érzékelhettük, hogy ezt a szférát a külföldi cégek befolyása, túlsúlya jellemzi. Ennek eredménye, hogy 1990 után a nemzeti sajtó nemhogy kifejlődött volna, hanem elsorvadt. Ha akadt is néhány magyar médiatulajdonos, az többnyire képtelen volt tartósan megkapaszkodni a sajtópiacon. A külföldi cégek komoly befolyására, túlsúlyára mi sem jellemző jobban, mint az, hogy a német Axel Springer 26 %-os részesedéssel rendelkezik a magyar piacon. A világon sehol nem engedték meg, hogy egyetlen cég, különösen egyetlen külföldi cég a teljes sajtótulajdon több mint negyedrészét megszerezze. 58 IX. évfolyam 6. szám - 1999 június
