Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cserniczky Dénes: A tudomány mai álláspontja
Gserniczky Dénes /fss/fortiásiy //uif- á&tZryiosi&a Mint tengerek morajlása, mint ércharangok térdet és fejet hajlító zúgása, mint eget- földet megrázó és betöltő mennydörgés, mint magasságokból alászálló, gyarló embert porba sújtó szózat, úgy hangzik ez az ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatás: A TUDOMÁNY MAI ÁLLÁSPONTJA. Amióta az ember lejött a fáról, két lábra állt és igyekezett a saját lábán megállni (ellentétben sok mai utóddal), azóta mindig bütykölt, ügyeskedett, fürt-faragott, igyekezett hasznosabbnál hasznosabb dolgokat kitalálni. Például baltát PATTINTOTT kőből, hogy védekezzen a félelmetes vadállatokkal szemben, egyben élelmet szerezzen magának, vagy agyonüsse a neki kellemetlen embertársát (ez a szokása azóta is fennmaradt). Aztán jött a nyíl. Felhasználása: á la kőbalta. Ezekkel párhuzamosan, vagy előtte, vagy később (a tudomány majd eldönti) feltalálta (vagy megtalálta) a tüzet. Eredmény: vaskor (vasedény, vasbalta, vasnyílhegy), bronzkor (bronzedény, bronzbalta, bronznyílhegy), lőpor, ágyú, stb. stb. GYAKORLATILAG, AZ EDÉNYEKET KIVÉVE ugyanaz, mint a kőbalta, csak modernebb kivitelben. Közben megfigyelt: észrevette, hogy a nappalok és éjszakák váltakoznak, észrevette, hogy a hold egyszer növekedik, egyszer elfogy, rádöbbent, hogy az a föld, ahol él, lapos, és rádöbbent, hogy az a nagy sárga folt, a nap reggeltől estig a feje fölött MEGY, reggel FELKEL, este LEMEGY. Ez csak természetes, hiszen a saját szemével látta. Sőt le is írta, mert közben az írást is felfedezte. írástudó: nagy szó volt. Rangot jelentett. És ezek az írástudók szorgalmasan írtak. Mindenről: vallásról, matematikáról, filozófiáról, csillagokról és csillagászatról. Gyűlt és sokasodott a sok írás. Szorgos tudósok éjt nappallá téve írtak és írtak. Már könyvtárakat is építettek, abban helyezték el ezeket a papiruszokat. Micsoda kincs, micsoda tengere a tudománynak! És akkor jött az ember, a homo sapiens, és tüzzel-vassal (mindazokkal, amiket eddig feltalált), elpusztított mindent, ami a keze ügyébe került. Néhány könyvtárat is (miért???!!!). Szerencsére nem végzett alapos munkát, így maradt valami az utókornak is. Az idő meg ment, ballagott a maga útján. Elérkeztünk a Kr. u. II. évszázadhoz. Jött valaki, akit PTOLEMAIOSZ-nak hívtak. Alexandriai származású görög tudós volt. Milyen furcsa: a „gondolkodó ember” (a homo sapiens) az alexandriai könyvtárat is felégette. Ez a tudós, Ptolemaiosz sokoldalú ember volt: foglalkozott geográfiával, matematikával és csillagászattal. Tehát afféle polihisztor volt. Maradandót a csillagászatban alkotott. Mi az, hogy maradandót! Egyszer s mindenkorra beírta nevét az emberiség történetébe. Pedig nem csinált egyebet: írt egy könyvet, melynek rövidített címe: ALMAGESZT. Ez a könyv volt Ptolemaiosz főmunkája. Görögül írta. Ebben korának világrend- szerre vonatkozó tudását foglalja össze. Eszerint a Föld a Világmindenség középpontjában nyugvó helyzetben van, és körülötte forog minden, nap és csillagok. Ez az a bizonyos GEOCENTRIKUS világnézet vagy világrendszer. Ez ellen az ég egy adta világon semmi 30 IX. évfolyam 6. szám - 1999 június
