Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Valahol Oroszországban
határátlépésért előbb internálták, majd 1941 nyarán a német támadás után evakuálták, s elszállították a nőket, öregeket, s a gyerekeket Kazahsztánba, míg az erős férfiakat az európai Oroszország északi táboraiba (Vorkuta, Norilszk) vitték munkára. Valószínű népesebb az a csoport, amely 1941 után került a büntető táborokba, s egyben ugyanakkor rendkívül heterogén összetételű is volt. Közöttük a Don-kanyarban önként átállt munkaszolgálatosok és katonák mellett, 1944-45-ben a Szálasi-hadsereg elfogott tagjai, leventék egyaránt voltak. Voltak, akiket háborús bűnösséggel, kémkedéssel, partizánvadászattal vádoltak. A Magyarországról 1945 után elhurcoltakat általában szabotázs, terrorakció előkészítése, szovjetellenesség és a fasizmussal való kollaborálás vádjával ítélték el, s vitték büntető táborokba. Konkrét politikai célból deportálták a magyar közélet és tisztikar számos kiválóságát, mint Bethlen Istvánt, Lajos Ivánt, Kovács Bélát, Bakay Szilárdot, vagy Újszászy Istvánt. Sokakat a hadifogságban elkövetett szökésekért, munkamegtagadásért, sztrájkért, öncsonkításért ítéltek el 10-25 évre, s tartottak hosszú ideig fogva. A büntető táborokat megjárt magyarok pontos száma, a veszteségeik nem ismertek. Fehérváry István becslése szerint 15-25 000 személyt hurcoltak ide a magyarok közül10. A büntető táborokat végigszenvedett magyarok sorsa a legkevésbé ismert, s a legnehezebb kérdése a fogolykutatásnak. Egyes adatok szerint 3 000 körülire tehető azoknak a száma, akik ezekből a táborokból élve hazakerültek. Talán idővel pontosabb képet alkothatunk az elhurcoltakról, elítéltek, elpusztítottak sorsáról, számáról. A magyarság soraiból is százezrek vesztek oda a II. világháború harcterein, s további százezrek tűntek el nyomtalanul a több mint 2 000 hadifogolytáborban úgy, hogy egyetlen sírt sem tartottak hivatalosan számon, közel félévszázadig, ahol az emlékező a kegyelet virágait elhelyezhetné. 1990 után felállított Magyar Hadisírgondozó Hivatal ez idáig mintegy 60 tömegsírt vett számba, a szovjet utódállamok területén, amelyeket helyreállítottak^ abban reménykedhetünk, hogy a gondozott sírok száma idővel gyarapodni fog. „ ...Legyen nekik könnyű a szibériai föld és nékünk a pillanat, amikor szellemük visszatér és kérdez: miért nem hallottuk segély kiáltásukat, utolsó sóhajukat. ” (Gábor Áron: Évszázados emberek) Sea^ctcft: 1. FEHÉR KÖNYV a Szovjetunióba elhurcolt hadifoglyok és polgári internáltak helyzetéről. Szerk.: A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége Hadifogolyszolgálata. Bad Wörishofen, 1950. A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége Dr, MAKRA Zoltán vezetésével 1949-ben állította fel hadifogolyszolgálatát. Az ő megbízásából készítette el az ENSZ számára PALÁSTHY Rezső a Fehér Könyvet. E kiadványnak fontos szerepe volt abban, hogy a világ tudomására hozta a Szovjetunióban elpusztult magyar hadifoglyok és polgári internáltak sorsát. Közvetett hatásaként, a nemzetközi közvélemény nyomására 1949 további, mintegy 20 000 magyar fogoly hazakerült a Szovjetunióból, akik többségét a KAZINCBARCIKAi és TISZALÖKi táborban tartottak még fogva a magyar belügyi szervek. 2. V.P. GALICKIJ: Hadifoglyok a Szovjetunióban. História, 1991/4. 25-28. 3. MAGYAR-SZOVJET KAPCSOLATOK 1945-1948. Dokumentumok, Debrecen, 1969. 101. 28 IX. évfolyam 6. szám - 1999 június
