Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Valahol Oroszországban
foglyokat tovább szállították az állandó táborokba, a legyengült foglyokat, betegeket kórháztáborokba. Ilyen gyüjtőtáboroknak minősíthetők még azok a szovjet fennhatóság alatt álló hadifogolytáborok, amelyeket a szovjet csapatok a megszállt területeken állítottak fel. így idetartoztak a magyarországi táborok is. Munkám során 80 ilyen hazai hosszabb-rövidebb ideig fennálló tábort találtam. Köztük volt 10 olyan nagy gyüjtőtábor, ahol egyenként több mint 20 000 hadifogoly várta az elszállítást. Ezek: Baja, Békéscsaba, Cegléd, Debrecen, Gödöllő, Győr, Jánosháza, Jászberény, Kecskemét, Székesfehérvár. Ide sorolhatók azok a nagy átmenőtáborok (Foksani, Temesvár), ahol kifelé a Szovjetunióba való szállításkor zsúfolták az embereket, illetve hazaszállításkor (Foksani, Máramarossziget) helyezték el őket. Ez utóbbiak az ún. szűrőtábor feladatát is ellátták, ahol a hazaszállításkor a fogolytömegeket kicsit jobb koszton tartották (az élelmiszert a magyar állam adta), hogy a foglyok „jobb benyomást keltsenek”, mint az 1945-ös vagy 1946-os szállítmányok, amikor csontig soványodott, beteg foglyok érkeztek csupán haza. A szűrőtáborban kiválogatták a szovjet hatóságok által háborús bűnösnek, vagy fasisztának minősitett személyeket. Ez a tábortípus az összes tábor alig 1-2%-a. B. Állandó hadifogoly munkatáborok Ez a tábortípus legyengült, különféle betegségeken átesett, életben maradt hadifoglyok számára a menedéket, az életbenmaradás esélyét jelentette. E táborokban kialakult napirend volt, az ébresztőtől a takarodóig, gyakori sorakozókkal és létszámellenőrzésekkel, ahol a foglyok naponta 3 ízben rendszeres élelmezésben részesültek. Az étel is valamivel több és jobb minőségű, mint a gyüjtőtáborokban. Rendszeres a fürdés, fertőtlenités hetente egy alkalommal. Állandó munkát jelentett a táborbeli műhelyekben, a konyhákon, a raktárakban végzett munka, a táborok építése, csinosítása. Ezen kívül kijártak dolgozni a táborok környékén lévő szovhozokba, kolhozokba, tőzegtermelésre, erdőirtásra, útépítésre, gyárakba és bányákba. Ezeket a táborokat szigorúan őrizték, állandó drótkerítés, fegyveres őrség volt, továbbá a tábor területén szigorú ki- és beléptetési rendszer volt érvényben. A már kiépült, rendezett állandó táborokban volt valamilyen klub vagy színházterem, esetleg könyvtár is. A szovjet belügyi szervek felügyelete alatt rendszeresek voltak a politikai előadások, megalakították az ún. antifasiszta aktívákat, továbbá a szovjet belügyi szervek kiépitették a táborokat mindegyikét láthatatlanul ellenőrző információs vagy besúgó hálózatot. A változás a táborok életében a II. világháború lezárultával következett be. A háború végéig a hadifogoly nem volt kötelezhető munkára, de léte fenntartása miatt rákényszerült erre, ami a tiszteknek nem volt kötelező. Az állandó munka részben elűzte, vagy csökkentette a lelki gyötrődést, a honvágyat. 1945 derekán változás tapasztalható. A hadifoglyokat nációnként külön-külön katonai alakulatokba, szakaszokba, zászlóaljakba osztották, azaz szigorú alá- és fölérendeltségi viszonyt teremtettek. A volt tisztek, tiszthelyettesek lettek, az elöljárók, az ún. brigádparancsnokok. Az új rendszer lényege, az, hogy ilymódon átszervezett táborok foglyait nemcsak eredményesebben dolgoztathatták, hanem egyszersmind haditörvényekkel kényszerithették a kötelező munkára. Ebben az új rendszerben a különböző vétségeket (munkamegtagadás, öncsonkitás, sztrájk, szökés, lopás, stb.) is a szovjet törvények szerint ítélték meg. Ezért fordulhatott elő, hogy a hadifogoly munkatáborok a az összes tábor 75-90%-át tették ki, s becslésem szerint ide kerül a magyar hadifoglyok kétharmada. Új Hevesi Napló 25
