Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Üzenet születendő gyermekemnek
A mi századunk megszülte a televíziót, s idegenné tette a testvéreket. A mi századunkban kisétálhatott az ember a világűrbe, bejárhatta a legmélyebb tengerek iszapját, de milliókat pusztított el az infarktus, és nem találtuk meg az influenza ellenszerét. A mi századunkban ehetővé tettük az algát, felhőkbe nyúló palotákat építettünk, és láttuk, hogyan pusztulnak éhen milliók az afrikai sárkunyhókban. Megtanultuk, mit jelent a számítógépvezérlés, az ipari robot, meg az üzemszervezés, de lassan elfelejtetjük, mit jelent a szó: szeretet, barátság, becsület. Azt mondjuk helyette: érdek. Én meg tudom, hogy nem azonos fogalmak. A mi századunkban sorra épültek a kenyérgyárak, s melléjük atomrakétákat telepitettünk, hogy megvédjék a mindennapi kenyerünket. Végül annyi lett a rakéta, hogy elveszett köztük a kenyér. Le kellene szerelni őket, de félünk, hogy a másik oldalon nem ezt teszik. Félünk, mert túl sok már a Földön az ember, s félünk, mert nálunk egyre fogy. Félünk, hogy megszenvedett múltunk öröksége nem egy jobb világ lesz, hanem egy mindent elsöprő atomrobbanás. A minap orvoshoz kísértem anyádat. Rutinvizsgálat volt csupán. Meghallgatták a szívdobbanásodat, aztán ultrahanggal megvizsgálták, rendben fejlödsz-e? Igen, minden rendben van. Tudjuk, milyen ritmusban ver a szíved, hány millimétert nőttél az utóbbi vizsgálat óta. Az orvos azt is elárulta, hogy pisze az orrod, s gyakran szopogatod az ujjadat. Már nem vagy embrió, lassacskán Ember leszel. Még néhány hónap, s rácsodálkozol a világra. Tudom, sírni fogsz. Mi is ezt tettük annak idején... Ez a világ jóval kegyetlenebb, mint ahol most próbálgatod ki fejlődő izmaidat. Nem tudom még, fiúnak születsz-e majd vagy lánynak. Számomra az a fontos, hogy Ember légy, akire rábízhatom álmaimat, mint ahogy rámbízta nagyapám, apám. A te századod már a huszonegyedik lesz. A jövő század felnőttje leszel. Talán szebb, boldogabb lesz, mint a miénk. Én hiszem, akarom, hogy így legyen! Ti csak régimódi mesékből ismeritek majd, mit fed az a régi, kivesző szó: háború. Ha rakétákról olvastok majd az újságban, az csak egyet jelenthet: a járművet, mely csillagközi utazásra visz. S az atom újra azt jelenti majd, mint egykor: az anyag kétezer éve ismert legkisebb részeit. A maghasadás pedig egyszerű üzemanyag. Most kitapintom rugdalózó lábacskáidat, és betölti a szívemet a hit. Nem földöntúli csodákban hiszek én, nem magastrónusú istenekben, hanem Benned, Bennetek, az Ember fiaiban. Hiszem, hogy bennetek felnő majd az értelem, s megteremtitek azt a békét, jogot, boldogabb világot, melyről hajdan az én nagyapám álmodott. 1986 Új Hevesi Napló 19
