Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Mikes Kelemen, Valódi sírok
Az égen egymást átkozó sirályok víz-szél-időnek egyhangú futása vagy vitorlák párolgása a végső, elbúcsúzó láthatár-ponton át - ide jutott, a csillagok peregtek homokórája kelyhében s az évek csak bujdosóként látták újra őt, ki elvesztette hazáját, Rodostó befogadta, átkozódó sirályok víz-szél-időnek egyhangú futása homokórákban pergő csillagok a leveleit írta még sokáig a fejedelmet gyakran elkisérte Ő meg a Hűség Fejedelme lett, kinek vágyódó, tágas címerében újraszülettek az erdélyi tájak s a felvidéki hegyek ott vonultak a kardok íve győzelmet sugárzott de végül mégis Rodostó maradt s a szerelemben szintén csak Rodostó viz-szél-időnek egyhangú futása az életéből nem országhatárok vágya süt már ki, más az értelem: mert itt is, ott is új és új Rodostót szorít köztünk a víz, a szél, az ének - keressük meg a Hűség Fejedelmét a szétfutó világban mindenütt! hiszem, hogy egyszer gyönyörű szabadság vezérei végül csak ők lehetnek akiktől mi a hűséget tanultuk a pergő, hideg csillagok alatt! keressük meg a Hűség Fejedelmét ne mondjanak nagyszerű életéről körcirkusz-ég és hódoló narancsok övezte nyüzsgő, törökös ricsajban gyors ítéletet álnokul, kevélyen selyemturbános törpe életek 4 IX. évfolyam 6. szám - 1999 június
