Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Jámbor Ildikó: Volt egyszer egy színház
te-templom szintúgy, miközben Szepescsütörtökhely gótikus Zápolya-kápolnája a kamaralépték tökélyével vált mesterművé. Hasonlóan a nagyvázsonyi Kinizsi-vár lakótornyához, mely a visegrádi Salamon-torony testvére, gyökjele Galambóc Dunára néző bástyáinak. Hazai és külföldi zarándoklást kezdeményez a miskolci Avasi templom pompája, a siklósi várkápolna, a nyírbátori egyházi építmény káprázatos csillaghálóboltozata, s a maga nemében megismételhetetlen remekmű Mátyás palotája Visegrádon. Két okból az. Elsőként az építészet fantáziadús megoldása révén, hiszen a többszintes palota szerves szövetséget köt a domborzattal, másrészt mélységében is, teraszosan terjeszkedik imponáló egyediséggel. Az is fölemelő, hogy itt éljük tetten Hunyadi Mátyás gondolati nagyvonalúságát. Nemcsak a visegrádi palota gótikus-reneszánsz egységében, hanem abban, hogy Ő az itáliai gótikus műhelyt nem bocsátotta el, nem adott obsitot az olasz építőmestereknek, hanem a gótikus stílben gondolkodó kézművesek Nagymaroson, Ráckevén, Nagyvázsonyban dolgoztak tovább, miközben Visegrádon az emlékezetes gótikus kerengőt reneszánsz eszme és gyakorlat folytatta, a vörös márványból faragott-mintázott díszkút a talajhoz lapuló kölyök-oroszlánokkal, mely föl nem fedezett, de tényleges világörökség annak tanúbizonyságául, hogy a magyar építészet az Árpád-korban és Mátyás idejében nem kellemes másodlagosság, hanem a kontinens építészetének központi eseménye. SZÍNHÁZ Jámbor Ildikó yoCt egyszer egy színház I. „A csapóajtók mögött zajlott az életünk” A szolidan, de ízléssel berendezett egri lakásban Olgyai Magda (nyugdíjasán ma is aktív) színésznő vendégváró szeretettel vezet be. A falakon festmények, közöttük két örökölt nagybányai zsánerkép, a többi a színésznőt fiatal korában ábrázolja, másik kettő a családtagokét. Itt mindenkinek helye van, élőknek és eltávozottaknak. Három albumnyi fotó őrzi az egykori zajos premierek, sikeres bemutatók , tehetséges kollegák, szerető barátok emlékét. A primadonna albumában sok szeretet és sok varázslat. Köztük egy nehéz, de az egriek emlékében fényes évtized relikviái: az egri színházé. 1956 és 67 között önálló társulata volt Egernek, hogy aztán egy kevésbé dicsőséges két évtized után megint ott kezdjék a színházépítők, ahol nagy elődeik abbahagyták. De kanyarodjunk vissza az ötvenes évekbe a ma hetvenes éveiben járó primadonna emlékei nyomán.-Mi a féijemmel Füzesi Ottóval 1957-ben jöttünk ide. Mind a ketten ötvenhatosok voltunk, a férjem leülte, amit kiszabtak, s a börtönben, Állampusztán azt mondták neki, amikor szabadult, hegy ezután tiszta lappal kezdhet, el is felejtheti, ami történt vele, élhet megint a hivatásának. Fiatalok voltunk, elhittük, leszerződtettek bennünket Egerbe. Ő jó kiállású, jóképű férfi, remek színész, én - akkor már ismert énekes színésznő. Az igazgatónk Szöllősy Gyula, egy a párt által kinevezett, de jóindulatú ember fogadott bennünket. Aztán mégsem úgy lett. Egyszer csak „leszóltak a minisztériumból” - egy bizonyos Memk Vilmos (volt ávós) tisztviselő, hogy a féljem nem léphet fel, ki van rúgva! Az igazgatónak ezt végre kellett hajtani. Mit 76 IX. évfolyam 5. szám - 1999 május
