Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - KÖZÉLET - Pillanatképek
kozni és szabadkozva a zavarás miatt, leült a papírokra, szemben a szuszogva-csámcsogva falatozó, kivörösödött fejű Valakivel.- Ki vagy te, elvtárs? - harsogta a részeg.- Mert azt remélem, tudod, hogy én ki vagyok? - folytatta, majd miután halk tagadó választ kapott, hitetlenkedett:- Még ezt sem tudod? Hát én vagyok az, aki előtt a te megyei első titkárod, de a minisztertanács elnöke is hason csúszva gazsulál, vagyis a KEB elnöke! - mondta dölyfösen és kibillent egyensúlyát keresve, hátát az asztal lábának támasztotta. Az egyre idegesebb fiatalember néhány mondatban elmondta ittlétének okát, melyre az ismét éledő főelvtárs már kedélyeskedve reagált:- Szóval az iparban dolgozol. Nagyon helyes! És valami használhatót is csináltok? Igeeeen? Na jó, akkor egyél-igyál! A kolbász és a paprika nagyon fájintos. Aztán koccintunk! A kákabélű endékás németjeid meg az igazgatód csak váljanak! A pogácsádat meg én kóstolom meg. Mihály! Még egy poharat, a szentségit! Mihály komor arccal leadott az asztal tetejéről még egy poharat és néhány karéj kenyeret is, látván, hogy az is elfogyott. Az elnök elvtárs teletöltötte mindkét poharat vörösborral, az egyiket a fiatalember remegő kezébe nyomta:- No, egészségünkre! Eksz! - és leöntötte torkán az egészet A vendég először csak belenyalt a borba, de a Nagytekintélyű szeme máris villant, a feje felrándult:- Ki az egészet! - dörögte. Nem volt mit tenni, a mérnök is kiitta, majd megfordította a poharat, mutatván, hogy megtörtént az „eksz”. Ekkor a határozatlanul mozgó részeg (valószínű ezért foglalhatta el és véglegesítette tartózkodási helyéül a pince legmélyebb sík felületét az asztal alatt, mert ide csúszott le), kezébe nyomott egy szál fokhagyma illat kolbászt:- Na, kóstold meg! Vigyél a dajcsoknak is! Ilyet úgysem ehetnek ott a gyomorbajos Ulbrichtéknál. Különben finom a pogácsád! Tudod te, mi a jó! - miközben ismét öntött a poharakba.- Egészségünkre! Fenékig! - zengte az alattvaló társaságra vágyó, nem tudni, miért magányos főelvtárs, a legfőbb ellenőrző szervezet elnöke. Kiitták, de a mérnökember már szabadulni akart és mentegetőzve, kezében a pogácsás zacskóval feltérdelt, megköszönve a vendéglátást, remélve, hogy valahogy sikerül szabadulni az erőszakos részeg főembertől. Azért még jött egy kérdés:- Még nem is mondtad! Párttag vagy? - A nem-re nagyon meglepődött - Pedig rendes embernek nézel ki, a pogácsás istenedet! Na, rohanj a németjeidhez! - legyintett, majd bambán maga elé meredt és célt tévesztő másik kezével a paprikás tányér mellé, az újságpapírokra tenyereit. A fiatalember gyorsan, szinte menekülve állt fel és lépett a kijárat felé, de a testőr keményen megmarkolta a karját, megállította és fenyegetően az arcába sziszegte:- Egy pillanat, elvtárs! Maga most mindent, amit látott és hallott, azonnal elfelejt! Meg vagyok értve?! A végre szabadult, már kétszer is leizzadt főosztályvezető, a papírzacskót ölelve gyorsan elrebegte megértését és sietve ment megkeresni az elsőre nem talált delegációját. 58 IX. évfolyam 5. szám - 1999 május
