Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - ÉPÍTÉSZET - Losonci Miklós: Magyar építészet I.
Losonci Miklós SUlagíjar építését i. Őseink otthona a sátor volt. „Szedték sátorfájukat”, vándorlásuk mozgó városaiban, falvaiban. A mondás életmódjukat jelöli. A föld szövetségesük lett - talajba vájták kunyhóikat óvta őket hidegtől, fagytól, az elemek és az időjárás viszontagságaitól. A sátor biztonságát a föld melegsége váltotta föl, s ami építészetet hoztak a Kárpát- medencébe őseink az i.u. IX. században, az csupán öltözékük természetes környezete volt: a tarsolylemezek és az ékszerek finom vonalvezetése. Mondhatjuk az igazságot, a magyar építészet első állomása magas színvonalú ötvösművészetünk. Az épület a személyes tárgyakban kezdődött. Annál inkább is az igazság közelítése e megállapítás, mivel a kora középkor magyar építőművészete és a honfoglalás hiányzó architektúrája között nem leljük az átmenetet. Építészeti emlékekkel nem, oknyomozással igen. Ugyanis a tarsolylemezek magas ötvös színvonala föltételezi a honfoglaláskori magyar sátorotthon minőségét, az építészet, mozgó ház magas értékrendjét. A földbevájt verem léte nem lehetett általános, mindenképpen elszórt és átmeneti jelenség, nyoma veszett építészetünkben. Az ázsiai kerek templomok és a lovak tomporának mozgó látványa a forrás első templomaink fönnmaradt íveihez és félkupoláihoz, ez nem kizárólagosan római-bizánci örökség. Hallatlanul tömör a feldebiői és a tihanyi altemplom, összpontosított tér, mely a magyar lelkűiét egyéni jegyeiből adódik, nemcsak a korstílusból. Már Hérodotosz utalt arra, hogy a jürkák, az ugorok - így őseink is lóval, kutyával vadásztak a fák leshelyéről -, s az osztják, vogul, magyar ló lau, lú szavak megegyezése is a lovas kultúra magas színvonalára utal, az életmód általános törvényeire. Ibn Ruszta arab földrajztudós jegyezte föl, hogy a magyaroknak „Sátraik vannak és együtt vonulnak a takarmánnyal, valamint a zöld vegetációval”. Ez a sátorotthon lényege, építőművészetünk első korszaka. Az, hogy ez a magyar sátor mennyiben emlékeztetett a jurtára, nyitott kérdés. Bölcs Leó is utal a magyar törzsek tábor-ütésére, mely az ideiglenes ház, a sátor általános létére utal. Anonymus ír Attila palotájáról, melynek nyomait nem találjuk, létezett azonban, így elképzelhető, hogy „Árpád vezér meg övéi húsz napig maradtak Attila városában.” Tény, hogy a ház fogalmát jelöli szó a finnugor korszakban, ennél fontosabb a ló, nyereg, fék közös használata a beszédben. Házuk a sátor és a ló háta, olyannyira meghatározó, hogy lovukkal együtt temetkeztek. Szembetűnő az is, hogy a bronzkori házak alakja, beosztása mennyire hasonlít a XIX. században is honos magyar parasztházhoz. Az ausztriai Hallstadtban látható kelta falu rekonstrukciója emlékeztet a mindmáig megmaradt alföldi tanyákra. A nép általános építkezési módja keveset változott, míg az elit különleges változatokat és újdonságokat teremtett a gótikában a reneszánsz és barokk századokban. Valószínűsíthető, hogy a vándorlás közben, még a honfoglalás előtt az átmeneti megállás időpontjában őseink házakat is építettek, a keleti háztípus nyomait lelték fel később középkori faluföltárásaink, népünk építkezésének nyomai kapcsolatba hozhatók a szaltvomajácki leletekkel. Az orchoni feliratos kövek a székely rovásírás előképének tekinthetők, maguk a kőbálványok építészetünk első emlékei lehetnek. Máskülönben az orchoni ember alakú oszlopok távoli rokonságot jeleznek a Húsvét-szigeti kultikus kőplasztikákkal. Új Hevesi Napló 65
