Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - KÖZÉLET - Működőképes-e az egri önkormányzat?
Mvikööőkcpes-c az egri öLikormÁnvjZAt? Ezzel a címmel tartott előadást Habis László, Eger volt alpolgármestere, városi képviselő a Keresztény Értelmiségi Szövetség klubhelyiségében március 10-én. A rendezvényen több városatya is megjelent és a hozzászólásokból több órás, izgalmas vita kerekedett. Képviseltették magukat különféle társadalmi szervezetek, jelen voltak az egri értelmiség közismert szereplői, és eljöttek egyszerű érdeklődők, akiket a vitaindító előadás meghökkentő címe kíváncsivá tett. Miért és hogyan merül fel valakiben a kérdés, hogy egy nemrégiben megválasztott képviselőtestület nem működőképes? És ehhez miért invitálja városlakó társait egy esti beszélgetésre? Nagy valószínűséggel azért, mert a polarizált és gyakran döntőképtelennek mondott képviselőtestület két oldala nem kommunikál, valami miatt nem kommunikálhat egymással igazán. Ennek mélyebb okait kutatni pedig egy külön tanulmány feladata volna. A vitát Dr. Löffler András vezette, a felkért hozzászólók között volt Homa János országgyűlési képviselő, Nyerges Andor, az MDF regionális szervezetének vezetője, Deé András és Nyitrai Zsolt FIDESZ-es képviselők, Tóth Elemér, a Vállalkozók Házának vezetője, Saárossy Kinga színművésznő, Herman István, a Rákóczi Szövetség titkára, valamint a Bau-System építővállalat képviselője, akit a Makovecz-uszodával kapcsolatban kértek meg állásfoglalásra. A várost egyértelműen polarizálja, két ellentétes táborra osztja az az elhibázott városvezetési stílus, mely nem vet számot azzal, hogy a társadalmi feszültségek mesterséges szítása mindig annak okozza a legtöbb kárt, aki előidézte őket. A valós problémák megoldása helyett a másik félre ujjal mutogatni mindig egyfajta felkészületlenséget jelent. A politikában mindenképpen. A politika ugyanis azon magasrendű alkalmazkodásnak a művészi szinten való gyakorlását jelenti, mely lehetővé teszi a legkülönfélébb és egymásnak látszólag ellentmondó nézetek összeegyeztetését, azaz józan kompromisszumokra vezet. Amikor ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk, vagyis az ellentétek folytonos kiélezését, vádaskodásokat a háttérből (és soha nem szemtől-szemben), az egyfajta dilettantizmusra vall, a problémakezelés nem megfelelő szintjére. Holott nem szükséges rajongani egymásért, csupán józan mérlegelés alapján tudni kell összeegyeztetni az érdekeinket. S hogy a városnak működőképesnek kell-e lennie, az nem kétséges. Kinek lesz az jó, ha ennek az ellenkezője történik? Lehetnek-e nyertesei annak, ha a várost valóban sikerül két, egymással szembenálló, egymás ellen acsargó részre osztani? Észak Dél ellen? Kelet Nyugat ellen? Mindenki mindenki ellen? Bárki bárki ellen, mint egy kocsmai verekedésben? Ugye, ez nem gondolható komolyan? Valószínűleg azok sem gondolták komolyan, akik ebbe a kétes kimenetelű vállalkozásba belevágtak. A polgármestert körülvevő kör, mely a volt miniszterelnök köreihez ma is lojális, aláírásgyűjtésbe fogott, hogy népszavazást tarthasson egy olyan ügyben, mellyel kapcsolatban érvényes közgyűlési döntés van, és amellyel kapcsolatban több hivatalos nyilatkozat elhangzott már, sok ellentmondást tartalmazva, jóllehet. Több hozzászóló kifogásolta, hogy a jelenlegi városvezetés több jogsértő intézkedést hozott, s hogy a vitás kérdést diktatórikus eszközökkel próbálják megoldani, figyelmen kívül hagyva azt az egyszerű tényt, hogy már nem az 50-es, hanem a 90-es évek végét éljük. Figyelmen kívül hagyható-e Eger értelmiségének felemelt szava? Aligha. Ki lehet hagyni a döntésekből, csak nem érdemes. Új Hevesi Napló 63
