Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - KÖZÉLET - Hugyecz János: Elesett hőseink nyomában
általuk alkotott kép közel sem teljes. Több mint ötven év telt el a csaták óta, és a mai napig nem sikerült teljes mértékben feltárni, megtalálni elesett hős katonáink sírját. E tanulmány helyszíni kutatómunka alapján újabb adatokat szolgáltat a tordai csatában elesettek nyugvóhelyének, helyeinek részleges bemutatásával. 1997 decemberében a Szent György Lovagrend Észak-Magyarországi Nagypriorátusának ülésén lovag Herman István a Rákóczi Szövetség elnöke felvetette, hogy ha erre lehetőség adódna, a tordai harcokban elesett egri hősök sírjainak feltárását, felkutatását szorgalmazni kellene. Az általa eddig összegyűjtött, ezzel kapcsolatos adatgazdag forrásemléket rendelkezésünkre bocsátotta. A Nagypriorátus megbízta e cikk szerzőjét - lovag Hugyecz János honvéd őrnagyot - a feltételezett sírok felkutatásával. A Lenkey János Honvéd Középiskola növendékeivel 1998 áprilisában és 1998 júniusában erdélyi körutat tettünk kettős feladattal: egyrészt az 1848-49-es csaták emlékhelyeinek meglátogatása, megkoszorúzása, másrészt a tordai harcokban elesett 14. egri honvéd gyalogezred hős katonáinak felkutatása céljából. A kutató utat gondos előkészítés előzte meg. Felvettük a kapcsolatot a még élő egykori katonákkal. Segítséget kértünk dr. Csiha Kálmán kolozsvári református és Mózes Árpád kolozsvári evangélikus püspök uraktól. A segítséget minden szinten meg is kaptuk. Felvettük a kapcsolatot O-Torda református lelkészével, Nagy Alberttel. Dokumentumfelvételek készültek a Honvéd Kollégiumban a még túlélőkkel a csaták és sírok helyeire emlékezőkkel. A két kutató út során mindenütt rendkívül meleg fogadtatásban volt részünk. Kolozsvárott Tőkés Elek az Erdélyi Református Egyházkerület tanügyi főtanácsosa, Mózes Árpád evangélikus püspök úr, Tordán pedig Nagy Albert lelkész úr és presbiterei segítettek berniünket és lehetőségeik szerint gondoskodtak rólunk. Nagy Albert lelkész úr bemutatta nekünk Molnár Lajos urat a Kárpát Egyesület vezetőjét, aki a harcok idején tizenkét éves volt és szemtanúként elég sok eseményt felidézett. Az általa vezetett Tordai Kárpát Egyesület rendkívül értékes helytörténeti kutatómunkát végzett a tordai csatával kapcsolatosan. Molnár Lajos bácsi vezetésével elindultunk az egykori harcok színhelyére, ahol meglepően magas színvonalú, minden részletre kiterjedő szakelőadást hallhatunk tőle, bemutatva a csapatok elhelyezkedését, az egri 14. gyalogezred zászlóaljainak, századainak megközelítően pontos állásait. Az általa elmondottakat és bemutatottakat videóval rögzítettük. Elvezetett bennünket a Tordától 15 km-re fekvő - köves út hiányában - gyakorlatilag csaknem megközelithetetlen Berkes (Borzest) községbe. A község színromán lakosságú, mindössze 70-80 lélek lakja. Az ortodox templom kertjében felállított szovjet hősi emlékműnél ért bennünket az igazi meglepetés. A falu román lakói körbefogtak bennünket és nagyon szívesen beszéltek az ott elesett magyar katonákról. Odajöttek idősebb lakosok is, akik a harcok túlélői voltak. Elmondták, hogy a faluban katonai kórház működött. Megmutatták, hogy a körben fekvő hegyeken hol voltak kisebb-nagyobb ütközetek. Megerősítették az eddigi, részben dokumentumokból, részben a túlélők elmondásából megtudtakat, miszerint itt, ebben a szovjet hősi emlékmű alatti sírban vannak eltemetve a környéken meghalt 14. gyalogezred katonái. A sírban három rétegben fekszenek a halottak. Sajnos keverve a magyar és egykori szovjet hadsereg harcosai, mert a bevonuló szovjetek lehúzták a magyar halottakról a ruhát, csizmát és minden használhatót a közelgő tél miatt (vagy egyszerűen harácsoltak/). 50 IX. évfolyam 4. szám — 1999 április
