Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: „Szent poézis néma hattyú…”
Gs. Varga István „é2gymcis+ eeSsí+S szellemi szimbiózisok” Fodor András emlékezete Fodor András önzetlenül ajándékozó szeretettel fogadott barátságába, vont be baráti körébe, családja szeretetébe. Barátságunk alapját eredendően a Németh László iránti tisztelet és szeretet jelentette. Többször járt Egerben, költői esten vett részt a Bródy Sándor Megyei Könyvtárban és az Ifjúsági Házban is. Árvainé Mlinkó Márta meghívására és remek szervezésében nagyszerű előadást tartott Egerben és Pétervásárán is. Volt alkalom, amikor felesége, Sárika, valamint Vekerdi László, Mózsa Szabolcs, Tóth Gyula és mások társaságában láttuk derűsnek, életvidámnak, sőt sugárzóan jókedvűnek is. Utoljára Anga Mária szervezésében tartott előadást a kispréposti palotában. Családos látgatással is megtisztelt bennünket. Együtt kirándultunk Sírokba, ahol megnéztük Borics G. Jánosékat, akiknél egykor Németh Lászlóék fiatal házasokként üdültek... Számos fénykép, dedikáció és Fodor András méltán híres naplói is őrzik ezeknek az irodalmi és baráti találkozóknak az emlékét. Fodor Andrásék emlékezetes egri látogatása volt, amikor a közvetlen esti egri gyorssal indultak Kehiből, de tévedésből olyan kocsiba szálltak, amelyet Hatvanban a szerelvényről leakasztottak és Salgótaiján felé irányítottak. így történt, hogy késő éjjel Salgótarjánból taxival jött át a Fodor-család Egerbe, busásan megfizetve a „barátság bérét”. Ekkor történt, hogy egy élménygazdag egri városnézés után Bélapátfalvára és a Szalajka- völgybe is kirándultunk. Ezt őrzi a költő naplója és Vendégség, új barátok című verse is. Fodor András számomra mindvégig a Testvérmúzsák költője maradt. Imponáló tudással, szenvedélyes kiállással szegült szembe az Utam a zenéhez (1962) című esszéjében a művészeti ágak és az irodalom polarizálódó végleteivel, a megosztottság izoláló hatásával a sokrétű, sokszólamú egység érdekében. Nemcsak esszéírásában, de költői és műfordítói munkásságában is a gyümölcsöző „testvérmúzsák” eszményét váltotta valóra. Stravinsky, Bartók, Kodály vívmányának, vagy Egry József festészeti eredményeinek tudatosítását is példaadóan szorgalmazta. A teljesség vágya motiválta a művészet terrénumait folyton átlépő „határsértésekre”. Eredményessége bizonyítja, gyümölcsöző volt a „múzsái művészetek” iránti szeretete. Látlelete ma a legfájdalmasabb, életével aláírt, valóra vált prófécia: „a küzdő emberek pusztulnak mindenütt”. /Az érték hitvallóit, a szellem / megszállott híveit lassanként múzeumba csukatják”. A Köszönet a zsoltárokért az éneklés lélektiszta örömét tudatosítja, kései ízelítőt ad abból az időből, amikor a dal a közösségi kultúra részeként a dolgos hétköznapokban is közösségteremtő missziót töltött be. Tizenkilenc éves koráig a képzőművészet, aztán pedig mindvégig a zene volt rá a legnagyobb hatással. A testvérmúzsák szeretete határozta meg költői világszemléletét. Eszmei-lelki kötelékeink közé tartozott hitünk a „pannon szellemiségben”. A Pannónia című versben a lírai hősként erkölcsi példává magasodó, „kötelmeink hitéről” beszélő Fülep Lajos alakja körül a pannon mikrokozmoszból éteri zene árad. Megkapó háttérrajzzal kristályosán szép pillanatot örökít meg Fülepről A hóhullásban, amelynek szövegére Bozzay Attila szerzett nagyszerű zenét. A Fodor-Bozzay műben együtt csendül a szó, zene 32 IX. évfolyam 4. szám - 1999 április
