Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: A sáska-őt, Bábel
- ú/ A nép már ment a sáska-út jövőbe, bár öklét rázta a próféta még, bár szava hullt, kőnél százszor keményebb. Csalta a nyájat csaló messzeség. A gőg-király hitte: csak egy jelen van, parázna léttel, rút, szemforgató szolgákkal, trónnál tolvaj cimborákkal, s csak ez lehet az egyetlen való. A próféta tudta: olykor hiába minden, igazra nem hallgat a nép, s ölelkezik a sok-sok birkafejben csáb-aranyfény s egyiptomi sötét. A próféta leült. Eltűnt a nép már: kemény igaz-szót mind-mind otthagyott, s míg gyűlt a könny a próféta szemében, fent egy elárult csillag ragyogott. A Nagy Torony nem épült már. Hadarta saját nyelvén mind-mind, hogy mit akarna. Csodás fényszem: a Nap állt meg az égen. Ámuldozott az összevissza-népen. Én nem tudom mily varázs vetett véget építő kéznek, egynyelvű beszédnek, de jól tudom: nem ezerféle nyelvnek hatalma hozta el a veszedelmet. Ma is csak hisszük, hogy közel a messze. Az a varázs a szíveket kereste, s az új Torony, hogy épül: csak a látszat. A szívekben még ősrégi varázslat. Minden Torony, akár a Bábel Tornya, Új Hevesi Napló 5
