Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 3. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Go east, old man…

viszont csak az övéké lehet. A kis bugyuta ötlet szerzője ugyanis mindenkit butábbnak tekint magánál, akit egyszer már sikeresen bepalizott. Az öregember egyre keletebbre ment. Az ott talált nyomorból kisajtolt extraprofit­tól egyre gazdagabb lett, míg az általa kizsákmányoltak egyre szegényebbek. Gazdasági hatalmát később politikai erővé konvertálta. Bábkormányokat tartott, viszonylag nem is nagy pénzen (ki mennyire taksálta magát), korrumpált, olajat szőkített, drogokkal kereske­dett, lányokat futtatott, és mindennemű piszkos üzletbe beletette a kezét és a lábát. Az ext­raprofitot rendre hazahordta. Volt is rá módja, hiszen a keleti piac készségesen nyitott újabb és újabb pénzmosodákat számára, ott pedig órák kérdése, ha egy nagyobb összeget is tisz­tává akarnak tenni. A végeredmény az ún. „gazdasági csoda”. Félreértés ne essék, ez nem legújabb kori találmány! Ugyanezt tették a hajdani nyugatra menetelő fiatalemberek, a konkvisztádo­rok, az Afrikát kifosztó fehér telepesek és rabszolgakereskedők, Mussolini és Hitler embe­rei Észak-Afrikában, némi „Lebensraum” reményében, világhódító Nagy Sándor Ázsiában, egyáltalán a görögök mindenhol, ahol csak lehetett, majd a rómaiak a görögök ellen, aztán a barbárok Róma ellen, de hiszen nem érdemes az egész világtörténelmet újraidézni... Érthe­tő, nagyon is érthető. Az öregember még aggastyánként is fiatalnak képzeli magát, és azt hiszi, hogy a hódító attitűd ma is olyan jól áll neki, mint valaha, amikor elindult nyugatra, egy szál lovon, s hogy miből élt, arról szól minden westem-film... A nyugati gazdasági csoda ára a keleti szegénység. S hogy miféle szándéknak lehet nevezni azt, mely a segítségre, támaszra szorulót képes kifosztani, arra egyszerűen szavak sincsenek. Távol áll minden vallásos érzelemtől, mert hiszen ha bármely vallás lényegét valaha is felfogta volna, akkor minimálisan annyit tudnia kellene róla, hogy annak alapja az Istennel és embertársainkkal való szeretetteljes kapcsolat. Ennek híján nincs val­lás, csak annak a hiánya, a maximális istentagadás, a „Szeresd felebarátodat, mint tenmaga- dat!” törvényének semmibe vétele. így érthető meg valójában, miért játszik akkora szerepet az „ördög ganaja”, a pénz a mai ember életében. Szeretetlenségben él, tehát istentelenül. Más ellen támad, mert nem bírja elviselni a belülről folyton fel-feltámadó önvádat emiatt. Háborúkat tervez, mert hi­szen milyen jó üzlet is az, majd elkészíti a Föld elpusztítása utáni időszakra szóló terveket is, amikor ő és családja majd átköltözhetnek a Marsra, ahol aztán tovább űznék kisded (ámde igen aljas) játékaikat, esetleg a marslakók ellen. Tehát inkább volna hajlandó más bolygóra költözni, semminthogy a mostanit megbecsülni és másokat élni hagyni! Lehet erre szavakat találni? Lehet elég negatívan minősíteni mindezt? Miféle lesüllyedt emberi szán­dék mondatja ki azt a badarságot ezen gazdasági csoda megálmodóival, hogy mindez a legmagasabbrendü kultúra ma a Földön...?! Ki hiszi el, hogy még mindig kelet felé kell menetelni... tőlünk idegen gazdasági és politikai szempontok szerint... Ugye, hogy csak a szenilis aggastyánok...?! Menj kelet(ebb)re, öregember! Menj nyugatfabbjra, fiatalember! 68 IX. évfolyam 3. szám - 1999 március

Next

/
Thumbnails
Contents