Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 3. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Kell emlékezni!
kiegyezés után a szerény régi városháza homlokzatán, az Igazság istennőjének szobra alatt helyezték le a márványlapot, majd az új városháza felépítésekor került be a reprezentatív előcsarnok jobboldali falába a hősök táblája az 1898-99-es években. Az emlékező felnőtt március tizenötödikéken, „besurranó” koszorúzóként, néha névtelenül el tudott helyezni egy nemzeti színű szalaggal átkötött kis koszorút a kampóra. Nagyritkán még társat is kapott a koszorú, más rejtőzködő ünneplők figyelmességéből. Úgy érezte, hogy Eger lakossága talán nem is tudja, hogy a város egyetlen 1848-as hősi emlékműve a városházában van. Csak 1990 után lett „hivatalosan” (bár nem rendszeresen) koszorúzott emlékhely. A ma már ápolt és rendben tartott aulában az emlékező család minden év márciusi nemzeti ünnepén gondol első hősi halottjára, koszorújával, virágjaival megállva néhány tisztelgő percre az aranybetűs tábla előtt. A nevek számából következtetve, 21 család közvetlenül, még sokkal több, egy egész város, közvetve volt érintett a gyászban, a magyar szabadságharc csatái és bukása után. Eger, a „befogadó város” a hősök tanúsága szerint is, már sokadszor a történelem során igazi magyarokat nevelt az ideszármazott idegenekből, akik vérüket áldozták magyar és emberi igazságokért. így maradhatott meg, hősei által is, hosszú évszázadok minden veszedelmét leküzdve az ősi város, az ezeréves nemzet. 52 IX. évfolyam 3. szám - 1999 március
